Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

rült. 239 Ezekkel az eredményekkel a gazdasági élet a felépülés felé megtette az első lépéseket, amelynek minden centimétere mögött a magyar munkásság rendkívüli erőfeszítései húzódtak meg. A magyar munkásosztály számára az erőfeszítések kora nem záralt le a romok eltakarításával, az első üzemegységek termelésének megindításá­val. A felszabadulás alapvetően megváltoztatta a munkásosztály társa­dalmi-politikai helyzetét, de a változás gazdasági kihatásai a dolgozók mindennapi életére a felszabadulást követő hónapokban alig-alig mutat­koztak. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi programja tartalmaz­ta mindazokat az alapvető munkásköveteléseket, amelyek kivívásáért hazánkban is sok évtizedes küzdelem folyt. Az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány arra törekedett, hogy e programnak a munkásokra vonatkozó ré­szét a mindennapi életbe is átvigye. E tevékenység egyik fontos része volt a munkabérek rendezése. 1945. január 27-én a 78/1945. ME számú ren­delet intézkedett munkabérmegállapító-bizottságok létrehozásáról 240 , amelyek vidéken általában a nemzeti bizottságok keretében működtek és állapítottak meg — ideiglenes hatállyal — új munkabéreket 241 . Buda­pesten, ahová a rendelet későbben jutott el, az üzemi bizottságok leg­többször már az alakuló ülésen megkezdték a munkabérek rendezését (pl. a WM üzemi bizottsága január 25-i ülésén új bérrendszert vezetett be a gyárban). 242 Március folyamán kezdődött el az ország egész területére vonatkozó egységes munkabér-politika kidolgozása, amely elsősorban a szakszervezeteken nyugodott. Az iparügyi miniszter rendelete alapján a szakszervezetekből és a munkáltatói érdekképviseletekből paritásos bi­zottságok alakultak, amelyek munkájának eredményeképpen elsőként április 20-án a vasiparban, majd a többi iparágban is sor került a kollektív szerződések megkötésére. A kollektív szerződések — ha nem is elégítették ki minden vonatkozás­ban a munkásokat — a felszabadulás előtti helyzethez képest nagy vívmányt jelentettek, mintegy kifejezői voltak a munkásság megnöve­kedett társadalmi erejének, helyzetében bekövetkezett változásnak. Az üzemi bizottságok által megállapított bérek, Sőt sokszor a kollektív­szerződésekben foglaltak is csak papíron maradtak, mert kifizetésükre kevés vállalatnál került sor. A vállalatok pénzügyi helyzetének jellemzésére idézzük az Iparügyi Minisztériumnak a miniszterelnökhöz küldött át­iratát, amelyben felkéri, terjesszen javaslatot a minisztertanács elé az ipari üzemek számára folyósítandó hitel nyújtására. „A háború és annak 239 Berend T. Iván id. m., 36. old. 240 Magyar Közlöny, 1945. 2. sz. 211 OL Z 269. Rendezetlen. — Pécsi Mnnkabérrendező Bizottság 1945. február 16-i ülése. 242 OL Z 403—13—90.

Next

/
Thumbnails
Contents