Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
gyárban vált rendszeressé, március 23-án ünnepélyes keretek között adták át a szovjet hadsereg részére készült első pontont, 212 75 százalékos létszámmal dolgozott a Kőbányai úti vagongyár is, csak a budai villamossági gyárat nem lehetett gyorsan helyreállítani. A többi vas- és gépgyárban is a nyár elejéig befejezéshez közeledett a helyreállító munka. Mindez eredmények ellenére a vasipar átlagos termelési szintje 1945. májusban—júniusban még így is messze elmaradt a korábbi évek mögött. Az ország hat nagyolvasztójából csak az említett ózdi dolgozott, a 22 Martin-kemence közül is csak tíz volt működésben. A nyersvas-termelés 15,9 százaléka, az acéltermelés csak 27,8 százaléka volt a második világháború előttinek. 213 A vas-, fém- és gépipar nehézségei a közvetlen háborús károkon túl — elsősorban a fővárosban — a villamosenergia-ellátás zavaraiból, a helyi közlekedés bénultságából és a nyersanyagellátás gyengeségeiből fakadtak. Április-május folyamán egy sor budapesti gyár elsősorban az áramhiány miatt csak korlátozott mórtékben tudott termelni, a munkások egy része gyalog járt be a munkahelyére, hiány volt vasércben, kohókokszban, a vasolvasztáshoz szükséges ötvöző anyagokban stb. Fokozta az üzemek gondjait, hogy legtöbbjük a háborús termelésre rendezkedett be, és a helyreállítással egyidőben kellett hozzáfogniuk a „békeprogram" kidolgozásához. A WM vezetősége május 11-én foglalkozott először egy ,,békeprogram"-mal. 214 A gyárak kapacitásának egy részét lekötötte ugyan a szovjet hadsereg számára végzett munka, majd a jóvátételi szállítások teljesítése, de ezek csak részlegesen és rövid időszakra foglalták le az ipart. Hasonló volt a helyzet a többi iparágban is, bár a béketermelés gondja leginkább a vas- és gépipart érintette. Ezért nagy jelentőségű volt az iparág számára az MKP által április 20-án nyilvánosságra hozott gazdaságpolitikai javaslat, amely a közlekedés helyreállítására, valamint a mezőgazdasági gépek és eszközök gyártására irányította az ország, de különösen a vas- és gépipar figyelmét. „A legsürgősebb dolog tehát a mozdony és vagongyártás megindítása. Erre kell összpontosítani elsősorban az ország gazdasági erőforrásait... A legsürgősebb teendő . .., hogy mindazokat az üzemeket, melyek eddig vagonokat és vasúti kocsikat gyártottak vagy azoknak a gyártására áttérhetnek, számba vegyék A programjavaslat 3. pontja megállapította: „Rendkívül sürgős feladatok elé állítja a földreform a mezőgazdasági gépipart is. Az új gazdá-k jelentékeny részének alig van mezőgazdasági felszerelése, és tartani kell tőle, hogy az új aratás szenvedni fog amiatt, hogy a földhöz juttatottak212 SZOT Lt. SZT Titk. ir. 38/b. 213 Berend T. Iván id. m., 150. old. 214 OL Z 402—1095. — Feljegyzés vezetőségi értekezletekről.
