Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
A május hó során kitermelt mennyiség nem volt elegendő az ország szükségleteinek kielégítésére, de ez nem a bányászokon múlott. A második világháború következményei a szénbányáknál elsősorban közvetett formában jelentkeztek. Az 1941 —1944 közötti években a bányákban valóságos rablógazdálkodás folyt, a legtöbb helyen elhanyagolták a feltárási és fenntartási munkálatokat, minden erőt a termelés mennyiségének fokozására fordítottak. Ennek a módszernek káros kihatása a háború után jelentkezett. „Az üzem megindulása után a fenntartási munkák hiányát nagyon megéreztük, és ezt még soká sínyleni fogják bányáink, hiszen az elmúlt években is csak a legszükségesebb fenntartási munkákat tudták elvégezni, mert még vasárnap is fokozott széntermelést kívántak tőlük" — írta 1945. március 8-án a miskolci bányakapitánysághoz küldött jelentésében a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. ózdi bányaigazgatóságának vezetője. 202 A nagy lendülettel megindult széntermelő munkát más tényezők is nehezítették. 1945 tavaszára kimerültek a bányák legfontosabb segédanyag-készletei. Nagy hiány keletkezett bányafában, úgyhogy a legtöbb bányaüzem arra kényszerült, hogy a hozzá legközelebb eső erdőkben saját maga termelje ki. A bányafa ily módon való beszerzése hátrányos volt a bányák számára, miután újabb munkaerőt vont el a termeléstől, arról nem is szólva, hogy a friss, nedves fa könnyen törött, alig felelt meg a követelményeknek. Hiányzott a bányászat fontos világítóanyaga, a karbid is. A bányák eleinte egymás közti cserével igyekeztek a hiányt enyhíteni, majd a diósgyőri vasgyár rendezkedett be ideiglenesen karbidgyártásra. A karbid előállítását akadályozta, hogy a szükséges szénelektródát csak import útján lehetett beszerezni. Hátráltatta a bányászatban a termelést a füstnélküli lőpor, a paxit hiánya. A paxithiányon a Vörös Hadsereg által rendelkezésre bocsátott, fel nem használt lőszerből előállított robbanóanyaggal enyhítettek, aminek használata viszont lassította a termelést, mert a robbantás után bekövetkezett füstképződés miatt a bányászoknak hosszú órákig kellett várakozniok. Jelentősen csökkent a bányákban a munkáslétszám is, általában 20—25 százalékkal volt alacsonyabb, mint a megelőző években. Tatabányán az 1944. április havi 4342 fővel szemben 1945 májusában mindössze 3331 fő dolgozott, Tokodon az 1944. október havi 1077 bányász helyett 1945 áprilisában csak 812-en álltak munkába. 21 ' 3 1945 júniusában az Iparügyi Minisztérium által készített kimutatás szerint az 1944. 202 OL Z 386—4/213—216. 203 OL Z 992—3. — A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. vezérigazgatójának jelentése a tatabányai és tokodi bányaüzemek állapotáról, 1945. június 9.
