Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

16 A Magyar Vegyiművek Rt.-t az Iparügyi Minisztérium 1941. június 11-én alapította. ** A Déli Hadseregcsoport. 47 Dr. Náray-Szabó István a József Nádor Műegyetemen a kémiai fizika ny. r. tanára volt. 48 1944. június 14-én d. e. 10 óra 56 perckor három hullámban bombázták a gyár- és lakótelepet. A bombázásnak 35 halálos áldozata volt. A telep áram és víz nélkül maradt. A kár nagyságát 35 mülió pengőre becsülték. 49 Július 14-én, a második bombatámadás alkalmával 1000 fontos bombákat dobtak le. A kár nagyobb volt, mint az első bombatámadásnál. Egyedül a topping-üzem maradt épségben. (Péti Nitrogénművek, végrehajtóbizottsági jegyzőkönyv 1944. szeptember 26.) 80 A bombatámadások után az Iparügyi Minisztérium elrendelte, hogy a krakktelepet és a kenőolaj üzemet a péti hegybe, a föld alá telepítsék. A munka azonban alig haladt előre valamit. Az építkezést december 4-én végleg beszüntették. 81 Retezár Árpád megbízott vezérigazgató 1945. március 25-i péti szemléje alkalmával megállapította, hogy a finomító üzemet a németek az utolsó percig dolgoztatták. A bénításra sem maradt idejük. 58 A krakküzem leszerelt gépeit és a tervezett kenőüzem gépi berendezését Zalalövőre szállították, ahová egyúttal 160—200 főnyi szakmunkást irányítottak. (Péti Nitrogénművek ir. 5. cs.) 68 A gombaszögi mészkőbánya a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. tulajdonát képezte. 54 Diko *=a Deutsche Industriekommission (Német Ipari Bizottság). BB Bartha Andor vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium IX. csoportfőnöksége 3/v osztályának vezetője még 1944. november végén a vállalat alelnök-ügyvezetőjének, Schreiner Jánosnak privátim azt tanácsolta, hogy azokat a gépeket, melyek az üzem újraindításához feltétlenül szükségesek, a lehetőség szerint rejtsék el. Az elrejtésről azonban minél kevesebb ember tudjon. (OL Z 490—28 1944. december 4-i feljegyzés.) Bartha Andort a felszabadulás után igazolták és a Honvédelmi Minisztérium csoportvezetője lett. (Jenéi—Rácz—Strassenreiter: Üzemi bizottságok a munkáshatalomért. Budapest, 1966. 744. o.) 66 1944. december 7-én járt a magyar—német bizottság a nagytétényi üzemben a bénítás elrendelése végett. A gyárban 380 főnyi létszámból 112 munkás jelent meg. Közülük is a magyar—német bizottság eltávozása után 20 munkás hazament. A visszamaradtak őrséget szerveztek és a gépek karbantartását végezték. (OL Z 490—28.) 87 Papkeszin a Mercur Műszaki és Vegyipari Rt., Peremartonban az Ipari Robbanóanyaggyár Rt. és Fűzfőn a Nitrokémia Ipartelepek Rt. és a Hazai Papírgyár Rt. gyárai működtek. 88 A mosonmagyaróvári gyár egy része Németországba települt és 126 munkavállalóval együtt Vöcklaburgban helyezkedett el, ahol a Danuvia Fegyver- és Lőszergyár Rt. és a Magyar Optikai Művek kitelepített részlegével kerékpár-alkatrészek, precíziós csavarok, sajtolt és forgácsolt tömegáruk gyártására munkaközösségbe tömörült. (OL Z 490—28, 1945. január 12-i jelentés.) 88 Páncéltörő ágyú. *• A vízválasztói erőmű és a salgótarjáni medence bányáinak bénítási tervéről 1944. december 2-án döntöttek a salgótarjáni acélgyárban tartott értekezleten. (OL Z 928—32.)