Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása
visszaesett. A szakszervezetünk közbelépésére a bányatársulat visszafizette ugyan a levont összegeket, de a termelés lazaságán ez a körülmény már alig változtatott. Július hóban az élelmezés terén némi enyhülés tapasztalható, mert a lisztfejadagok, ha nem egészen 100 százalékig, de ki lettek szolgáltatva a munkásoknak. A burgonyabeszerzés napról napra könnyebbé válik, de sürgős szükség van a zsírhiány pótlására. Folyó évi június 23-án írtuk alá a munkaadókkal a kollektív szerződést, melynek végrehajtását örömmel vállaltuk, mert úgy véltük, hogy a lisztfejadag felemelésével, valamint a munkabérek rendezésével el fogjuk érni a termelés érdekében célunkat. Tévedtünk — mert a munkaadók a kollektív szerződést elgáncsolták, annak végrehajtását elszabotálták és még a mai napon sem hajtották végre, amellyel most ismét tetőfokára emelték a munkások izgalmát és megállították a termelés elindulását. A föld alatt dolgozó bányászok akkordbérére vonatkozó szövege a kollektív szerződésnek a következő: A vájárok szakmányát úgy kell megállapítani, hogy az üzemi átlagos kereset egy nyolcórás műszakra az üzemvezető és az üzemi bizottság által közösen megállapított teljesítmény elérése mellett 120 P (100%) legyen. Az egyénenként fizetendő legkisebb vájár-műszakkereset nem lehet kevesebb, mint az átlag (120 P) műszakbérnek 80%-a, azaz.96 pengő, feltéve, hogy az egyéni teljesítmény eléri az üzemvezető és az üzemi bizottság által közösen megállapított legkisebb teljesítményt. A teljesítmény megállapításának alapul az a legkisebb teljesítmény szolgál, amelyre az ösztönzésre megállapított, szakmányárak rendszere felépült. A legnagyobb teljesítmény esetében a vájárnak el kell érnie a 120 P-s átlagkeresetnél 25%-kal magasabb műszakkeresetet. A kollektív szerződésnek ez a szakasza világosan kimondja, hogy az esetben, ha az üzemi bizottság és az üzemvezetőség közösen megállapítja a legmagasabb teljesítményt, amelyet átlagban egész hónapban a munkás elér, és amelynek elérése következtében megkeresi a 120 P-s átlagos váj ári keresetet, akkor meg kell kapnia a 25%-os, ösztönzésre megállapított jutalékot is. Megmagyarázta szakszervezetünk a munkaadók képviselőjének, hogy a múlt szokásoktól eltérően, az akkord (egyezménymunka) munkabéreket a munkásokkal a munkahelyen, külön-külön a munkahelyek minősége szerint kell az üzemi bizottságnak és a bánya felelős üzemvezetőjének közösen megállapítani. Ezt a megállapítást a Magyar Általános Kőszénbánya tatai medencéjén kívül sehol sem hajtották végre. A munkásságot bizonytalanságban tartották, senki sem tudta a munkások közül, hogy milyen teljesítmény után mennyit kereshet. Ennélfogva természetes, hogy a bizonytalanság következménye nem