Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

I. Bányászat A bányászatban a Rimamurányinál — de bizonyára másutt is — a munkásságnak eláramlása figyelhető meg a mezőgazdaság felé. Ennek magyarázata az, hogy a bányamunkások nagy része nincs a bányaüzem területén letelepítve, hanem a környező falvakban lakik. Minden tavaszszal megismétlődött a múltban is az eláramlás és cséplés után a visszaszivárgás, de ez korábban nem volt baj, mert összeesett a nyári idővel, amikor az országnak kevesebb szénre volt szüksége. Ma más a helyzet. Számos körülmény kedvezőtlen találkozása lerontotta a munkafegyelmet és a munkateljesítményt annyira, hogy az orosz jóvátételi szállítások teljesítése végett egyelőre 50%-kai felfokozandó üzemünk szénellátása komoly gondot okoz. — Részben azért, mert a bányamunkások idényszerű elszivárgása folyamatban van, és ezt a folyamatot elősegíti a földhözjutás lehetősége, részben meg azért, mert a megmaradó bányamunkásság élelmezése elégtelen, lábbeli- és textilellátása egészen szünetel. A segítés módját mi a következőkben látjuk: 1. A Közellátási Minisztérium útján elsősorban a legnehezebb testi munkát föld alatt végző bányamunkásság vonassék központi ellátásba (de ha lehet, vele egyidejűleg a külszínen dolgozó bányamunkásság is). 2. A föld alatt dolgozó bányamunkásság kapja meg zsiradékban és lisztben legalább ugyanazt, amit korábban kapott. Meg kell jegyezni, hogy a havi zsír- meg szalonnafejadag, ami régen 2 1/2 vagy néhol 3 kg volt, főként a bányamunkások időközben leromlott testi állapota miatt nem vezetne ugyanolyan munkateljesítményre, mint korábban. Ehhez teljesítményhez kötött pótfejadagok rendszeresítése volna szükséges. 3. Biztosítani kell elsősorban a föld alatti bányamunkás részére a korábbi bakancs- és talpbőrellátást, valamint textilben legalább az alsónemű- és munkaruha-ellátást. Nagyban és egészben szénbányászatunk széntermelése, megfelelő üzemanyag-ellátást feltételezve, abban az esetben is folytatható, ha a kohászati üzemek időlegesen leállnak. Ez esetben a szén a közfogyasztás rendelkezésére áll, ha a vasúti szállítás megoldható. Munkanólkül szénbányamunkás számottevően nem marad, legfeljebb a helyi kedvezőtlen adottságok miatt Salgóbányán 300—400 ember. Rudabányai ércbányászatunknál további mintegy 600 emberrel kell számolnunk. II. Kohászat Ha addig nem sikerül külföldi kokszot, vasércet, ferromangánt, tűzálló nyersanyagot stb. az országba behozni, akkor mintegy 4 hónappal