Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
zagyvapálfalvit, a németek teljesen leszerelték és Nyugatra hurcolták 132 , ezért a helyreállított üzemekben az ablakokat papírral, deszkával stb. voltak kénytelenek befedni. Nagyok voltak a malomipar veszteségei is. A vezető malmok telepei közül hét teljesen elpusztult, amelyek a háború előtti években a lisztexport legnagyobb részét bonyolították le. Az Első Budapesti Gőzmalmi Rt. kapacitásának 90 százalékát elvesztette, a németek porrá égették a Győri Hengermalom Rt. győri telepét, szinte teljesen használhatatlanná vált a debreceni István-gőzmalom stb. 133 Az ipar újjáéledése szempontjából döntő fontosságú szénbányászat és villamosenergia-termelés kára valamivel kisebb volt, mint a gyáripari átlag, de így sem mondható jelentéktelennek. A szénbányák egy részénél (pl. Dorogon, Királdon, Velezden, Tatabányán) a vízemeléshez szükséges villamosenergia időszaki kiesése következtében egyes tárnák víz alá kerültek 134 , másutt a villamos erőközpontok, sodronykötélpályák, osztályozó berendezések és egyéb felépítmények kárai nehezítették a termelés újbóli megkezdését. Súlyosan károsodtak a bányák az anyag- és élelemtári készleteik elvesztése, a szállítóeszközök elhurcolása következtében is. A villamosenergia-szolgáltató erőművek közül a legnagyobb károkat a zagyvarónai (vízválasztói) erőmű szenvedte, de jelentős rongálódás érte a dorogi, a várpalotai, az ózdi, a diósgyőri, a csepeli és a fűzfői centrálékat is. Szerencsére a bánhidai, a tatabányai és a budapesti Elektromos Művek kevéssé sínylették meg a háborút. 135 A felsorolt, közel sem teljes adatok szörnyű veszteségekről adnak számot A tényleges helyzetet azonban csak részben tükrözik, mert az egyes iparágak veszteségei nemcsak önmagukon belül hatottak, hanem egymássál szoros kapcsolatban lévén, kölcsönösen hatottak egymásra is. A szénbányászatot, mint említettük, nem érték olyan súlyos károk, és ezért a termelés viszonylag hamar megindult, viszont a vasúti közlekedés kezdeti, teljes bénultsága következtében a kitermelt szén elszállítása 1945 első hónapjaiban szinte teljesen lehetetlenné vált. 1945. január végén a salgótarjáni bányavidéken 11 000 vagon rostálatlan szén halmozódott fel, amelyet nem tudtak a rendeltetési helyére eljuttatni. 136 Ugyanakkor a szénhiány miatt a Kelenföldi Erőmű — amely egyébként sértetlenül vészelte át a háborút — nem tudott áramot termelni. A fővárosi üzemek számára pedig a felszabadulást követő első hónapok egyik fő gondját az energia hiánya 132 A Közgazdaság Évkönyve, id. m., 241. old. 188 OL Z 899—37. — A Magyar Fővárosi Malomegyesület jelentése a magyar malomipar háborús kárairól. 184 OL Z 992—3. — összefoglaló jelentés a magyar szénbányászat helyzetéről, 1945. július 28. 185 A Közgazdaság Évkönyve, Id. m„ 184. old. 188 OL Z 404—6. — Feljegyzés Loidin Henrik WM-gyári igazgató számára, 1945. február 8.
