Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása
értelmében a jelentkezettek, néhány, az irodában dolgozó tisztviselőnek kivételével, mindannyian a harcok nyomainak eltüntetésével foglalkoztak. Az alezredes erre igen nagy súlyt helyezett. Miután az erőtelepet és a műhelyeket serény munkával üzemképes állapotba hoztuk, április 6-án újra megindult a gyárban a termelőmunka. A foglalkoztatást illetően már kezdettől fogva élénk tárgyalást folytattunk az alezredes-mérnök parancsnokkal ós mérnöktisztekből álló törzskarával. A tárgyalások eredményeképpen az egyes üzemrészeink a következőkben ismertetett módon nyertek foglalkoztatást: Az öntöde a rendelkezésére bocsátott minták után autómotor-alkatrészeket önt (hengertestek, hengerfejek, dugattyúgyűrűk stb.). A rendelésben előírt napi teljesítmény mellett csak a kis kupolókemence tartható üzemben, amiért is termelésünk—havonként 50—601 — nem gazdaságos. Az előbbi alkatrészeken kívül mindaddig, amíg saját kokszkészlettel rendelkeztünk, saját alkatrészeket is önthettünk. Amióta azonban a kokszot az oroszok szállítják részünkre a mosonszentjánosi Franck-gyárból, 208 azóta még egy másik orosz alakulat rendelkezése alapján elkészítendő kocsik részére sem engednek önteni. Az öntöde foglalkoztatásának időtartamát az oroszok által rendelkezésre bocsátott koksz-, illetőleg nemsokára töredékvaskészlet szabja meg. Az esztergályosműhely kapacitásának kb. 80%-ával az öntöde által termelt alkatrészek, főleg dugattyúgyűrűk készre munkálását végzi. A kapacitás megmaradt részét engedély alapján kocsitengelyek esztergályozására fordítjuk. A parancsnokság azonban kilátásba helyezte, hogy idővel engedélyt ad a saját alkatrészeink megmunkálására is. Az esztergályosműhely foglalkoztatásának időtartama, mai termelési előirányzata mellett, főképpen az öntöde termelésétől függ. A kovács- és sajtolóműhelyek mindaddig, amíg a saját kokszkészletünk el nem fogyott, az országos járművek, panje-kocsik és tehergépkocsi-szekrények vasalásainak és tengelyeinek előállításán kívül különböző, az oroszok számára eszközölt javításokkal voltak foglalkoztatva. Miután az oroszok által szállított kokszot ezen műhelyek is csak az orosz autójavító műhely részére készülő munkákhoz használhatják fel, a sajtolóműhely a jövőben csak hideg sajtolómunkát tud elvégezni, alig 60%-os teljesítménnyel. Ezen foglalkoztatást is csak úgy tudjuk biztosítani, ha meglevő anyagkészleteinkből olyan mezőgazdasági félkész gépalkatrészeket is gyártunk le, amelyekből gépet csak a hiányzó hengerelt vas beérkezése, illetőleg legyártása után tudunk összeállítani. Hasonló a helyzet a kovácsműhelyben is, amely a kovácskoksz hiányában kb. 40%-os teljesítménynyel csak kovácstűzzel tud feldolgozni olyan félkész gépalkatrészeket, amelyekhez az anyag éppen itt tárol. A kovács- és sajtolóműhelyek fenti programmal 4—6 hétig foglalkoztathatók.
