Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

nem szenvedtek. A vízmentesítés egy pillanatig nem állt meg, a bányaőrségek és földalatti tűzőrök úgy, mint a felügyelet a helyén volt, egyes felügyeleti közegek és munkások példás kötelességteljesítést és lélekjelenlétet tanúsítottak. A bányatermelés március 28-án már megindult, amikor is a műhelyben a németek elvonulása után azonnal munkába vett kötélpályatengelyek elkészültek. A termelést az első két héten csak a délelőtti műszakon, utána pedig két műszakban folytattuk, egyrészt azért, mert az átvonulás előtt a bányatelepen foglalkoztatott mintegy 800 főt számláló munkásszázad a németek elvonulásával egyidőben a bányatelepről eltávozott, és így a munkahelyek teljes telepítésére kellő létszám nem állt rendelkezésre, másrészt pedig a külszíni munkásainkat is a harci cselekmények a munkahelyre való bejövetelre akadályozták. Ezeket is elsősorban a közben elmaradt súlyos fenntartási munkálatok elvégzésére a bányába kellett tenni, így a bánya termelése napról napra fokozódott. Termelésünk alakulásáról az 1. alatt csatolt kimutatás ad tájékoztatást.00 A termelés fokozásával május 18-án már 670 tonnát, vagyis az átvonulás előtti utolsó termelésnek mintegy 70%-át értük el. Ezután széntermelésünkben nagy hanyatlás következett be úgy, hogy jelenleg napi termelésünk 450—520 tonna közt mozog. Ezen hanyatlásnak okai a következők: 1. A munkások élelmezése az utóbbi hetekben súlyos nehézségekbe ütközött, amíg munkásainkat április hó folyamán a teljes liszt-, zsír- és sóellátásban tudtuk részesíteni, május havában már munkásainknak csak a redukált fejadag felét tudtuk lisztben juttatni, zsír helyett pedig fejenként csak 10 dkg étolajat tudtunk kiosztani. Ennek következtében munkásainknak különösen az a része, akik az átvonulással kapcsolatosan élelmiszerkészletüknek legnagyobb részét elvesztették, arra kényszerültek, hogy a környékbeli falvakat járva, más lehetőség hiányában csere útján igyekezzenek élelmiszert beszerezni, ami természetesen műszakmulasztással és termeléscsökkenéssel járt. Az élelmiszer-beszerzést a vállalat részéről rendkívüli módon nehezíti, hogy vasúti teherforgalom nincs, a bányának tehergépkocsi nem áll rendelkezésre, fogatainak legnagyobb része a harci eseményekkel kapcsolatosan elveszett. A falusi lakosság készpénzért nem hajlandó élelmiszert átadni, a cserebeszerzésre szükséges szenet pí dig a bánya nem tudja előállítani, mert széntermelését az ajkai alumíniumgyár timföldgyárát árammal ellátó ajkai erőmű, továbbá az orosz hadsereg részére dolgozó ajkai üveggyár

201 és az orosz parancsnokság alatt álló Székesfehérvár—Veszprém MÁV vonalszakasz teljes egészében foglalja le. A bánya vezetősége az üzemi bizottsággal karöltve mindent elkövet, hogy hatósági segítség igénybevételével munkásaink élelmezési kérdését mielőbb oldja meg, mert ennek hiányával munkásainknál termelésnövekedés nem várható, sőt további csökkenéssel kell számolni. Miután 22 A munkásság . . . 337