Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

és különböző terméket szállítottak ki az országból, az országutakon teherautókon és szekereken kivitt értékek mennyiségéről semmiféle kimutatás nem készült. 1946-os felmérés szerint mintegy 415 gyárból hurcoltak el minden foghatót, az ország legjelentősebb vállalatainak gépi berendezését, felszerelési tárgyait és legértékesebb árukészleteit dobták egy — akkor már teljes bizonyossággal elvesztett — háború áldozatául." Rengeteg érték ment veszendőbe már útközben is. Uszályok süllyedtek el a Dunán, vonatokat bombáztak, nyilasok és németek fosztogatták a szállítmányokat. A kijelölt helyre történt megérkezésnél is a legtöbb esetben a legnagyobb káosz és kálvária fogadta a kitelepülőket.

78 A németekkel kötött megállapodás értelmében a kiürítési, illetve áttelepítési parancs elrendelte, hogy „az üzemek munkafolytonosságának biztosításához a szükséges szakszemélyzet, valamint a vezetéshez és igazgatáshoz szükséges keretbe tartozó személyek szintén kitelepítendők".

79 A kapott parancs alapján az üzemekben a gép- és áruszállítmányok összeállítása mellett mindenütt megkezdték az áttelepülő személyzet kijelölését is, kezdetben önkéntes jelentkezés alapján. Ez az elképzelés azonban csődöt mondott, mert — kevés kivételtől eltekintve — az üzemek többségében önkéntes áttelepülésre a szélsőjobboldali vezetőkön, nyilaskeresztes párti funkcionáriusokon kívül alig-alig jelentkeztek.*

0 A kitelepítési utasításokat követte a megmaradt üzemrészek és bányák berendezéseinek bénítására vonatkozó parancs. November közepétől — amikor az észak-magyarországi, majd később a budapesti és Pest környéki üzemek is hadműveleti területbe kerültek — magyar és német katonai bizottságok járták végig a gyárakat, bányákat a bénítás végrehajtására és ellenőrzésére. A bénítást a legtöbb esetben az elkészített tervek szerint az üzemnek magának kellett elvégeznie, és a leszerelt alkatrészeket, motorokat, gépszíjakat stb. a kijelölt helyre szállítania. A bénításnak saját erővel történő végrehajtásával csökkenteni vélték a várható ellenállást. Az ózdi vasgyár vezetősége azt jelentette a vezérigazgatóságnak, hogy „ha a saját erővel végrehajtott bénítás nem lesz megfelelő, úgy a gyár szétiombolását a németek menthetetlenül végrehajtják".

81 A németekkel való ijesztgetésnek megvolt a reális alapja. A visszavonuló "Kársai Elek: A budai vártól a gyepűig. 1941—1945. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1965. 502. old. 78 OL Z 404—2—28. — Jelentés a WM igazgatóságának az Ausztriába hurcolt gépek és alkalmazottak sorsáról. — OL Z 466—78. — A Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Bt. pápai kirendeltsége vezetőjének 194C. március 10-i jelentése a kirendeltség útjáról, érkezéséről és a szállított anyag stb. átadásáról. 79 L. a 71. sz. jegyzetet. 80 OL Z 223—8. —• Kompolthy Ödön bányaigazgató feljegyzése a rózsaszentmártoni és pernyepusztai bányatelepeken a felszabadulás előtti napokban történt eseményekről. — Hasonló Jelenségekről számoltak be a borsodi bányavidékekről, a salgótarjáni bányákból, a Bánhidai Erőműből stb. 81 OL Z 371—236/1944—1945. /