Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)

szokta meg az üzemi fegyelmet. A faluról frissen felkerült munkások jórésze kétlaki életmódot folytatott, a fontos mezőgazdasági munkákra engedéllyel vagy anélkül hazatértek, és a visszaérkezés sem mindig egyezett az engedélyezett időponttal. Nagymérvű volt a munkahelytől való távolmaradás, a rendszertelen munkába járás, a késés a gyárakba kényszerített ún. „honvédelmi munkára igénybe vett" munkaerőknél, a toborzott női munkásoknál, a leventekorú fiataloknál stb. A Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár törökbálinti lőszer-összeszerelő üzemében — ahol a termelés gyors felfuttatása miatt igen nagyszámú toborzott munkásra volt szükség — a nyilvántartott 1400 fő közül 500-an nem jártak dolgozni, a megmaradt 900 munkásból is 15—20 százalék esetenként távol maradt vagy már napközben abbahagyta a munkát.

60 Egy 1944 szeptemberi jelentés szerint a somsályi bányába irányított 20 leventekorú munkásból 11 megszökött, a farkaslyuki bányához irányított 23 fiatalból is csak kilenc állt munkába.

61 Növelték a munkától való távolmaradók számát a légitámadásokba. A gyárakat kötelezték légoltalmi óvóhelyek létesítésére, légi riasztószolgálat működött az országban, és így a légitámadások súlyos emberáldozatokat a gyárakban, bányákban nem követeltek. Ennek ellenére az állandóan ismétlődő légiriadók és bombázások az anyagi károk mellett demoralizálólag hatottak a munkásokra is. Számos jelentés hangsúlyozza a munkásság fegyelmezett magatartását a légiriadók alatt, önzetlen munkáját a keletkezett tüzek eloltásában stb., de a győri Vagongyár, a Ganz-gyár

62 munkásai közül az áprilisi bombatámadások után számosan egyáltalán nem — vagy csak külön felszólításra — jelentkeztek újra munkára. A munkahelytől való távolmaradás komoly méreteket öltött a törzsökös munkásság, különösen a bányászok körében is. A Nógrád megyei Salgóbánya üzemvezetője 1944. június 13-án a hadiüzemi személyzeti parancsnoktól szigorú eljárást kért azok ellen a bányászok ellen, akik megszöktek, és nem jártak munkába, „mert példájuk a munkásság körében hamarosan követésre találhat".

63 A tatabányai hadiüzemi személyzeti parancsnok július 25-én a következőket jelentette a hadügyminisztériumnak: „Hadiüzemi munkásaink egy részének munkafegyelme annyira meglazult, a munkahelyről önkényesen távolmaradók száma már olyan tetemes, hogy az nemcsak az álta60 OL Z1086—6. — A Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. vezérigazgatójának levele a HM XVII/a. osztályához, 1944. március 28. 61 OL Z 371—347/1944—1945. 62 A Wilhelm Pieck Vagon és Gépgyár története. (A győri Magyar Vagon- és Gépgyár Rt.) Irta: ifj. Gárdonyi Géza, Kölkedi István, Kiss Rudolf, Iróffy Kázmér. Győr, 1956. 146. old. — OL Z 425—95. 88 OL Z 371—35/1944—1945.