Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

II. A bányák és a gyárak helyreállytása a termelés megindítása

Szükséges továbbá acélanyag gyártásához a Martin részére a nehéz hulladék — különösen sín ócska — szállításának megindulása is, legkésőbb júniusban, melyből szükségletünk naponta kb. 100 tonna lenne, ami vagonhasználatunkat további 400 tonnával 2400 tonnára növelné. Tisztelettel megjegyezzük, hogy amennyiben Diósgyőr segítségünkre lesz a kokszkölcsönzéssel üzemünk fenntartásához, úgy mi hajlandók vagyunk részére naponta 50 palack (300 m

3

) oxigént eladni, s kb. ugyanennyit adhatunk az államvasutak műhelyeinek is, ha az ócska sínek gyűjtését s nekünk szállítását vállalja s folyamatba teszi. Az Ózdtól távol levő (Miskolc, Budapest) intéző hivatalokkal és parancsnokságokkal való összeköttetéseink megkönnyítésére nagy szükségünk volna egy könnyű teherautóra, egy személyautóra s továbbiakban egy nehéz (3 tonnás) teherautóra, melynek beszerzéséhez s üzemben tartásához engedélyt kiadni tisztelettel kérnénk. Leggyorsabb megoldás lenne, ha ilyen autót az orosz katonai parancsnokság egyelőre, míg magunknak lenne, rendelkezésünkre bocsáthatná. Kérésünket megismételve maradtunk teljes tisztelettel: Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság Ózdi Vas- és Acélgyára Dr. Kovách Antal s. k. Kétoldalas, géppel írt másolat. — OL Z 371—31311944—1945. Az Ózdi Vas- és Acélgyár vezetője 1945. január 26-án a diósgyőri gyártól kokszot kért kölcsön, hogy a nagyolvasztót üzembe helyezhesse. Miután kérésére megnyugtató választ nem kapott, 1945. április 11-én az Iparügyi Minisztérium közbenjárását kérte, hogy Diósgyőr a segítséget adja meg. Az Ózdi Vas- és Acélgyár igazgatója 1945. május 15-én kénytelen volt tudomásul venni, hogy Diósgyőr még csekély mennyiséggel sem segítheti ki az ózdi kohót, mert kokszkészletével még saját kohóját is csak július l-ig tudja üzemben tartani. (OL Z 283—28.)