Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
A magyar nagyipari munkásság harca az üzemek megmentéséért,helyreállításáért és a termelés megindításáért, 1944-1945 (Tanulmány)
tására általában június legvégén került sor. A választások eredményéről fennmaradt jegyzőkönyvek eléggé egyforma képet mutatnak. A diósgyőri vas- és acélgyárban a június 29-én megtartott választáson 5134 szavazatot adtak le, amelyből 1463 volt érvényes, érvénytelen 3671(!) 37 . Az ózdi vas- és acélgyárban — ahol ekkor kb. 4200 munkás dolgozott — 2310 szavazatot adtak le, ezek közül 1246 volt érvényes. 38 Az Egercsehi Kőszénbánya Rt. bányáinál tartott választás során az 553 szavazásra jogosultból mindössze 245-en adták le szavazatukat. 39 A bélapátfalvi cementgyárban 316 szavazásra jogosított munkásból 189 fő szavazott le. 40 Budapesten a Hofherr—Schrantz gyár 2782 munkásából 2106 főt minősítettek szavazóképesnek, közülük csak 1002-en szavaztak, a legtöbb szavazatot elnyert választmányi tagra is csak 337 szavazat jutott. 41 A Hazai Eésűsfonó 843 választásra jogosított dolgozójából is csak 272-en éltek szavazati jogukkal. 42 Még a választásban való részvétel sem jelentett feltétlen egyetértést a munkaügyi választmányi intézménnyel. A Ganz Hajógyár munkaügyi választmányának 1944. október 5-i üléséről felvett jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy ebben a gyárban szervezett munkások is bekerültek a választmány tagjai közé, akik az ülésen kifejezték összetartozásukat. 43 A munkaügyi választmányok egész működése azt bizonyítja, hogy a fegyver visszafelé sült el. A munkásság jelentős része eleve nem értett egyet a létrehozásával, részvétele a választmányok tevékenységében elsősorban saját véleményének kifejezésre juttatására szorítkozott. A GYOK 1944. augusztus 26-i körlevelében kénytelen volt maga is leszögezni: „a munkásság nagy tömegei nem tekintik a megválasztottakat saját képviselőjüknek" 44 . A választmány üléseiről készült jegyzőkönyvek tanúsága szerint a tárgyalások állandó napirendi pontja szinte mindenütt a munkásság panasza volt a rossz ellátás és az alacsony bérek, a megélhetés egyre fokozódó nehézségei ellen. A kormányzatnak az az elképzelése, hogy a választmányok működése serkentőleg fog hatni a termelésre, nem vált valóra. „Az eddigi 3 gyűlésen csak a munkavállalók panaszait és kéréseit tárgyaltuk és orvosoltuk, de semmi nyoma sem volt a kölcsönösség átérzésének, mert soha ennyi igazolatlan kimaradás, bűnös hanyagság az üzemekben nem volt 37 Lenin Kohászati Művek Irattára A. 7—1. Munkaügyi választmányok, 1944—1945. 38 OL Z 371—535/1944—1945.— Választási bizottság jegyzőkönyve. 39 Heves megyei Lt., Egercsehi Kőszénbánya Rt. ir. 99/24. 40 Ugyanott. 41 OL Z 452—15. — Választási bizottság jegyzőkönyve. 48 Fővárosi Lt., Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár Rt. ir. 25. — Választási bizottság jegyzőkönyve. 43 OL Z 435—47. — A Ganz Hajógyár igazgatójának jelentése Jendrassik^György vezérigazgatóhoz. 44 OL Z 371—462/1944—1945.
