Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

Négyoldalas, géppel írt, eredeti tisztázat. — OL Z 371—235. Kivonatos közlés. A jelentést a műhely vezetésével megbízott Malomhegyi Gyula műszaki főtiszt készítette. A Pvimamurány—Salgótarjáni Vasmű Rt. vezérigazgatója 1944. december 7-én a Salgótarjáni Acélárugyárhoz intézett szigorúan bizalmas levelében helytelenítette, hogy Moticska mérnök a kitelepítésről az ő megkérdezése nélkül tárgyalt és e tárgyalás alapján 36 vagont gépekkel és nyersanyagokkal megrakatott. A vezérigazgató elrendelte, hogy: 1. csak a bénítási tervezetben szereplő alkatrészeket kell leszerelni, minden mást a salgói bányában kell elhelyezni; 2. ha az áttelepítési kormánybiztos ragaszkodik az elszállításhoz, tisztázni kell az áttelepítés helyét, nehogy úgy járjanak, mint az ózdi szállítmánnyal, melynek nyoma veszett; 3. a legmesszebbmenőén igyekezni kell, hogy mindent helyben rejtsenek el. A vezérigazgató 1944. december 6-án Karattur igazgatót Budapestre rendelte és megtiltotta, hogy a bénítási anyagon kívül mást a gyár területéről elszállítsanak. (OL Z 371—236.) A vezérigazgatóság rendelkezése ellenére az Acélárugyárból 1944. december 22-ig 790 tonna gépet és alkatrészt szállítottak el. Az üzemet Weigl Ernő, a diósgyőri MAVAG elektroacélműve főnökének mint az északkelet-magyarországi hadifontosságú üzemek kiürítési kormánybiztosának utasítására 1944. december 14-én bénították. A Rimamurány —Salgótarjáni Vasmű vezérigazgatóságához küldött jelentések megemlítik, hogy Salgótarján kiürítése alkalmával, a munkásság megfélemlítése végett, egy 4 gyermekes családapát a Fő téren felakasztottak és 8 katonaszökevényt a gyermekjátszótéren nyilvánosan agyonlőttek. (OL Z 371-235.)