Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

elhurcolták. Mikor a kisterenyei üzemfőnök ez ellen tiltakozott, „az egyik német tábornok azt válaszolta, hogy ajánlatos, ha az igazgató urak a német katonákról táplált véleményüket megtartják maguknak ós nem hangoztatják". Dsida jelentésében beszámolt a „karancsaljai zendülésről" is. A karancsaljai bányászok 1944. november 23-án megtagadták az engedelmességet és a korábban szerzett 20 db vadászfegyverrel, néhány pisztollyal, géppisztollyal és egy láda lőszerrel levonultak a bányába. Csatlakozott hozzájuk 22 magyar katona is. (Fegyverrel a fasizmus ellen. Budapest, 1968. 118. o.) „A karancsaljai zendülésről küldött jelentésem óta — írja Dsida — 2—3 egj^én kivételével az összes egyéneket eltávolították a bányából. Három csoportban hozták ki őket. Áz első alkalommal ködgyertyákkal elgázosították a bányatérségeket, mire 221 ember önként kijött. Ezeknek vallomása alapján a német és magyar csendőrök megállapították, hogy még 43 embernek kell bent lennie. Ekkor a két alakulat behatolt a bányába egyik aknászunk vezetésével, aki a rejtett helyet megmutatta, és így 40 katonaszökevényt hoztak ki. Ezeket megláncolták és rögtön kihallgatták. Miután 3 egyén nem akart vallani, azokat a helyszínen agyonlőtték. Ezek egy Laczkó nevű jómódú etesi asztalosmester, egy Páles nevű ugyancsak etesi kereskedősegéd és egy előttünk teljesen ismeretlen egyén volt. Ez utóbbi székelyföldi katonaszökevény. A bentmaradt 3 zendülő közül az egyik egy Machinyák nevű tényleges szolgálatú törzsőrmester, Machinyák András havidíjas aknász fia, aki éjnek idején a csendőrjárőr közvetlen közelében kiásta magát a légaknából és elmenekült. A másik kettő annyira eltömedékelte magát, hogy nem tudtak hozzáférkőzni, dacára annak, hogy robbantóanyagokkal és tányéraknákkal fel akarták őket robbantani. Ez azonban nem sikerült, és másnap éjjel elhagyott fejtésekben látták a bányalámpáiknak a világosságát. Ezért az őrség ma is kint van, és vigyáznak arra, hogy ezek is el ne szökhessenek. Különösen egy Kőzik nevű bányászt szeretnének elfogni, aki az egész zendülésnek a tervezője volt." (OL Z 928—32.) Kőzik Ferenc és társai az őrizet ellenére fegyveresen kitörtek és a környező hegyekben rejtőztek el. (Fegyverrel a fasizmus ellen. Budapest, 1968. 118. o.)