Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)

I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért

katonai parancsnoka az említett csoportfőnökségtől telefoni utasítást kapott, mely szerint a megyei és községi kiürítési parancs nem hajtható végre, hanem a legközelebbi harccsoport parancsnokához összekötő tisztviselő küldendő, és a kiürítés megkezdése a harchelyzettől teendő függővé. Ily módon ennek az említett kiürítési parancsnak a végrehajtását ugyancsak sikerült elkerülnünk elannyira, hogy azt nemcsak végre nem hajtottuk, hanem a kiürítésre annyira nem gondoltunk, hogy a nagytétényi üzemünk akkori gyárvezetője még a kiürítési parancs felfüggesztésének na]DJán jelentette, hogy bár az üzem közvetlen tüzérségi és gyalogsági tűz alatt áll, a munka abban zavartalanul folyik, a munkások helytállanak és mindenki megszokott munkahelyén tevékenykedik. A végre nem hajtott kiürítési rendelkezéseken kívül szabotáltattuk az üzem alkalmazottainak nagy részére vonatkozó behívási parancsok és bevonulási rendeletek teljesítését, ami az illető munkavállalók nyugatra való szállítását eredményezte volna. Ennek elkerülése végett ügyvezető alelnökünk, a fentiekben több ízben említett műszaki igazgatónk által, a Honvédelmi és Iparügyi Minisztériumban biankó mentesítési parancsokat szerzett, amelyeket magunk töltöttünk ki alkalmazottaink, sőt még a vállalathoz nem tartozó férfiak részére is. Múlt év december 8-án nagytétényi üzemünkben megjelent vegyes magyar-német katonai bizottság utasította a gyárvezetőséget a személyzetnek a gyárból való azonnali eltávolítására, mert az üzemet fel kell robbantania.

56 A robbantó különítmény a gyárban még aznap valóban megjelent, de a gyárvezető — ma is megnevezhető tanúk előtt — azzal vezette félre a robbantó különítmény parancsnokát, hogy a fontos gépeket már nyugatra szállítottuk, és így munkatermeink egy része amúgy is üres lévén, a felrobbantás felesleges. A valóság ezzel szemben az volt, hogy a kiürített munkatermek gépeit a gyártól 500—1000 m távolságban elrejtettük, úgyhogy ezek a gépek jelenleg ismét régi munkahelyeinken dolgoznak, viszont a robbantó különítmény parancsnokát sikerült megtéveszteni, a robbantást meggátolni és elérni azt, hogy a robbantó osztag a nagytétényi üzemünket nagymértékben bénítottnak tekintette, és azzal továbbiak folyamán már nem is törődött. A gépek előbb említett elrejtése azonban azt is maga után vonta, hogy az üzem már csak redukálva dolgozhatott, és december 22-én leállt azzal a szándékkal, hogy a karácsonyi ünnepek után a gyártást újból elkezdi, viszont dec. 24-én az orosz hadsereg a gyárat felszabadította, amit a személyzet egy részével együtt teljes épségben talált. Az orosz parancsnokság az üzemet saját céljaira azonnal megindította, és abban május 22-ig folytatta a gyártást, amely napon a tervbe vett munkák befejezése után ügyvezető alelnökünk kezébe visszaadták a gyárat és az elvégzett munkájáért elismerésüket fejezték ki.