Gáspár Ferenc: A munkásság az üzemekért, a termelésért, 1944-1945 (Budapest, 1970)
I. A Magyar gyáripar pusztulása munkások erőfeszítései az üzemek megmentéséért
asan kérik, de ha önként nem engedelmeskedünk, akkor erőszakhoz nyúlnak. Pár perc alatt az egész lakást átrendezték, az ott levő szekrényeket végignézték, de a szekrényben levő holmikhoz nem nyúltak jelenlétemben. Ezen SS alakulat egyik tisztje tudomásomra adta, hogy az oroszok, valószínűleg megint árulás következtében, a Hort melletti Atkáron vannak már, Rózsaszentmárton hadszíntér lesz, s ha egy órán belül nem távozunk el, sem életünkért, sem vagyonunkért felelősséget nem vállalnak, sőt, veszélyeztetjük a nekünk hagyott 3 autót is, mert ezt is el fogják szállítani. Ugyanekkor jelentették azt is, hogy Apcról Rózsára jövő egyik fuvarunk 2 lovát a németek ki akarták fogni a kocsiból és el akarják vinni. Hosszas tárgyalás után a 2 lovat elengedték, úgyhogy az Rózsára fel tudott jönni. A nyilasok kérésére Rózsáról 1 pár igásfogatot bocsátottam rendelkezésükre, mellyel Salgótarjánba el is indultak. A Rózsán levő második fogatot ugyancsak a Rózsán lakó, Salgótarjánból áthelyeztetett tisztviselők és segédtisztek rendelkezésére bocsátottam, a harmadik fogatot pedig tisztviselői ruhaneművel Dorogra irányítottam. A Pernyén levő egyetlen fogatunkat a Pernyén lakók rendelkezésére bocsátottam azzal, hogy Salgótarjánba mehessenek. A német SS alakulat tisztjének kijelentése után összehívtam tiszt viselőtársaimat, és látva azt, hogy a németekkel szemben minden fellépésünk eredménytelen, elhatároztuk, hogy a rendelkezésünkre álló 3 autóval Dorogra indulunk el. Eltávozás előtt Rózsán megbíztam Csajányi Simon raktárvezetőt, aki önként maradt Rózsán, kísérelje meg, ami megkísérelhető, folytassa tovább a mentési munkálatokat. Segítségére lesznek Gömöri István főgépész, Antal Gyula főszerelő és Dorner Lajos esztergályos, kik ígéretet tettek, hogy az utolsó pillanatig folytatják a mentési munkálatokat, minden levihetőt levisznek a bányába. Felhívtam Pernyepusztán Bérezés üzemvezetőt, a H.F.K. megbízottját aki kijelentette, hogy ő családjával együtt önként Pernyepusztán marad, és igyekezni fog a rombolást megakadályozni. Ezek után, a legszükségesebb kis holmit összeszedve, délután 1/2 5 órakor a három autóval elindultunk Dorog felé Kartal, Aszód, Vác, Párkánynánán át. 12 órai út után reggel 5 órakor érkeztünk Párkánynánára, hol én leszállva, ott levő családomhoz mentem. Külön kell kiemelnem a német tiszteknek azon kijelentését, hogy Ők minden elvihető értéket, élelmet el fognak szállítani, nehogy az oroszok kezére jusson. Meg kell említenem még azt is, hogy szerdán este a faluban a csőcselék egy lepecsételt zsidó házat tört fel és elkezdett fosztogatni, a német katonák szeme láttára, kik ezen mosolyogtak. Nagy