Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

számadások felülvizsgálatát. Elvileg közvetlenül az uralkodónak alárendelve működött, a gyakorlatban azonban a bécsi udvari kamara jelentős befolyást gyakorolt a magyar kincstári ügyekre, különösen a só-, bányaés postaügyekre. Az iratkezelésben az 1529-1772 közötti időszakban nem vették figyelembe az ügyiratok egységét. Külön kezelték az egy ügyhöz tartozó uralkodói határozatokat, az udvari hatóságok átiratait, illetve a törvényhatóságok vagy magánosok felterjesztéseit és a belső' ügyviteli iratokat, az elintézések fogalmazványait, ezért a kutatásnál mindhárom iratfajtai sorozatot számításba kell venni. Az 1773-1785 között, a departamentális - ügyágazatok szerinti - ügyintézés korszakában keletkezett iratokat folyamatos sorszámmal látták el, és az egyes departamentumoknál többnyire kisebb tárgyi egységek egy-egy ügy vagy néha egy egész ügycsoport iratait összefoglaló kútfők szerint irattározták. Egyes ügyosztályoknál a tárgyi felosztás helyett csak a sorszámos rendszert alkalmazták. 1785-től 1790-ig a Magyar Kamara a Helytartótanáccsal összevontan működött. Az ügyintézésben a két kormányszék egyesítése és újbóli szétválasztása nem hozott lényeges változást. A Helytartótanács kamarai vonatkozású regisztratúrája a Bánság ügyeit, pénztári, földmérési, telepítési, kincstári jogok védelmével kapcsolatos, általános gazdasági, harmincad- és sóügyeket foglal magában. A Kamara ismételt önállósítása utáni időszakban, 1790-1848 között az iratokat központilag iktatták, és ügyosztályok szerint, mind általánosabb jellegű, több hasonló tárgyú ügy iratait tartalmazó kútfőként csoportosítva irattározták. A regisztra túr a iratanyagát az irattári, a levéltári és a pénztári hivatal, a számvevőség, valamint néhány szakbizottság - köztük a Neoacquistica Commissio és a hitelpénztári szervezet működését irányító hitelbizottság - iratai egészítik ki. Kiemelkedő értéket képvisel a levéltár 16-17. századi része, mivel ebben az időszakban a Magyar Kamara volt az egyetlen folyamatosan működő magyarországi központi kormányszerv. Az iratanyag 1805 és 1848 között keletkezett részét erőteljesen selejtezték. Ebből az időszakból az iratanyagnak alig egyötöde maradt ránk. Az iratok nyelve főként latin, kisebb részben német és magyar. A kutatást a két kötetben kiadott repertórium mellett kéziratos raktári jegyzékek, lajstromok és mutatók segítik. A telepítési ügyek irataihoz számítógépes mutató készül. A levéltár ismertetőleltára 1996-ban jelenik meg.