Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

sarkalatos jogokat — birtokadomány, nemességadomány, rangemelés, honfiúsítás, mezővárosi jog, vámmentesség stb. - tartalmazó kiváltságlevelek másolati könyvei. Az iratok nyelve főként német és latin, kis részben magyar. A kutatást repertórium, valamint kéziratos lajstromok és mutatók, illetve a család- és helytörténeti segédletek, valamint a céhes iratok esetében számítógépes adatbázis segíti. B szekció - Erdélyi Kancelláriai Levéltár 1686-1848 (1867); 484,64 fm Az Erdélyi Udvari Kancellária az 1690 és 1848 közötti korszak legfelsőbb erdélyi kormányhatósága. A Magyar Kancelláriához hasonló szerepet töltött be: továbbította az udvar rendelkezéseit az erdélyi kormányszervek felé, a kormányszervek jelentéseit, felterjesztéseit pedig az udvar felé. Hatásköre a Magyar Kancelláriáénál szűkebb volt. A két kancelláriát II. József 1782. évi rendeletével egyesítette. Az egyesített kancellária 1791-ig működött, majd attól kezdve megszüntetéséig az Erdélyi Kancellária ismét önállóan intézte az erdélyi ügyeket. A regisztratúra iratanyaga általános és elnöki iratok csoportjára oszlik. Az iktatás 1775. évi bevezetése előtt keletkezett iratok jelentős részét kiselejtezték. Az Erdélyi Kancelláriai Levéltár magában foglalja a kancelláriai és egyéb tisztviselők, udvari ügyvivők és királyi biztosok iratait, valamint egy zömében országgyűlési tárgyú, több iratsorozatba rendezett gyűjteményt is. Az iratok nyelve főként német és latin, kis részben magyar. A kutatáshoz az ismertetőleltáron és a repertóriumon kívül kéziratos lajstromok és mutatók adnak segítséget. C szekció - Helytartótanácsi Levéltár 17. sz. - 1848 (1913); 2836,08 fm Az 1724 és 1848 között működött Helytartótanács feladata az uralkodó és az annak nevében határozó Kancellária rendeleteinek végrehajtása volt. Illetékessége Erdély és a katonai határőrvidékek kivételével egész Magyarországra, Horvátországra és 1778-tól kezdve a Temesi Bánságra terjedt ki. A szorosan vett felső közigazgatáson kívül a Helytartótanács foglalkozott a 18. század folyamán kialakuló szakigazgatási ágazatokkal - az adóüggyel, hadellátással, a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés ellenőrzésével, a könyvkiadás, közoktatás és közegészségügy, valamint a jobbágy—földesúr viszony szabályozásával, a különféle alapítványok felügyeletével - is. Az iratanyag javarészt selejtezetlenül, eredeti irattári rendjében ma-