Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

galom: évi átlagban 1980 és 1984 között 62 kutató 515 alkalommal, 1985 és 1989 között 96 kutató 1047 alkalommal, míg 1991-ben 195 kutató 1465 alkalommal kutatott a levéltárban. Ügyfelek elsősorban munkaviszony igazolása, peres ügyeik bizonyítékainak felkutatása céljából keresték fel adatszolgáltatási kérelemmel a levéltárat. Az ügyfélforgalom sokszorosára nőtt 1991-ben, amikor a rendszerváltozás utáni országgyűlés törvényt alkotott az 1949-1989 között fennállt rendszer által az állampolgárok tulajdonában okozott károk részleges kárpótlásáról. Közel 10 ezer igénylő adott be adatszolgáltatás iránti kérelmet az intézményhez. Szélesedett a kutatási és kiadványkészítő tevékenység. 1981 és 1989 között újabb hat kötet tematikus forráskiadvány jelent meg a „Források a magyar népi demokrácia történetéhez" c. sorozatban. 1982-ben évkönyvet indítottak az „Új Magyar Központi Levéltár Közleményei" címmel. Összesen három kötete látott napvilágot. Kiemelkedő kezdeményezés volt a magyar állam 1944 és 1970 közötti szerveinek lexikális jellegű feldolgozását tartalmazó háromkötetes mű (1985, 1988, 1993). Az intézmény levéltárosai elvégezték a számítógépes adathordozók archiválásával kapcsolatos elméleti kutatásokat. Ezek eredményei külön füzetben és a szakfolyóiratban, illetve az évkönyvben jelentek meg. Meg kell még említeni, hogy a levéltár adta ki a „Magyarország levéltárai" c. kalauzt. (Az intézmény Módszertani Osztályának kiadvány munkájáról jelen kötet későbbi része ad ismertetést.) Közművelődési tevékenységet csak kis mértékben folytatott a levéltár. Ezzel szemben alaposan kivette a részét a középfokú levéltári kezelő- és irattárosképzésből. Az Új Magyar Központi Levéltár szakkönyvtárat is működtetett. 1970ben mindössze 774 mű és 1716 kötet tartozott az állományába. A 80-as évek közepére már ötszörösére nőtt a kötetek mennyisége, és később is folyamatos volt a gyarapodás. 8. Az újraegyesített Magyar Országos Levéltár A Magyar Köztársaság Országgyűlése által 1991. december 12-én elfogadott törvény (1991. évi LXXXIII. tv.) 1992. július 1-jei hatállyal Magyar Országos Levéltár néven egyesítette a több mint két évtizede szétválasztott két központi levéltárat. A javaslatot beterjesztő két miniszter a következőképpen indokolta a lépést: „Korábban - hasonlóan az államok túlnyomó többségéhez - Magyarországon is egy általános gyűjtőkörű országos (nemzeti) levéltár, az 1723. évi XLV. tc. alapján 1756-ban felállított, majd 1874-ben modern intézménnyé szervezett Magyar Országos Levéltár látta el a központi levéltári feladatokat. Anyagának az 1945-ös időhatárral történt lezárására és az Új Magyar Központi Levéltár létrehozására politikai-ideológiai meggondolásból, a Szovjetunió levéltári modelljéhez való igazodás jegyében került sor. A nemzeti levéltár intézményi