Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)
Kapitalizmus Kori Osztály (a volt II. és IV. osztályokból) Reprográfiai Osztály Anyagvédelmi Osztály Országos Levéltár Központi Könyvtára Oklevélkataszter Gazdasági Hivatal Polgári Fegyveres Őrség Ez a szervezet a továbbiakban már csak annyiban módosult, hogy az Oklevélkataszter Csoport - feladatát elvégezvén - rövidesen megszűnt, míg 1985-ben a főigazgató-helyettes irányításával Informatikai Csoport jött létre a számítógépes adatbázisok építése céljából. Szólni kell még egy új feladatról, a külföldi magyar vonatkozású levéltári anyag feltárásáról. Ahungarika kutatást korábban a minisztérium szervezte, 1979-től ez a teendő a Magyar Országos Levéltár hatáskörébe került. Ellátására külön ún. hungarika referensi státus létesült. A levéltár technikai felszerelésének mennyiségét és minőségét nem tudta a szükséges mértékben fejleszteni. A fő előrelépést az jelentette, hogy a 80-as évek közepén, második felében betörés- és tűzjelző berendezéssel látták el a raktárakat. A 60-as években korszerűnek számító mikrofilmező és restauráló műhelyek műszaki állapota az idő múlásával egyre romlott, mert új eszközök beszerzésére nemigen volt pénz. Ez a 80-as évek második felében már komoly gondokat okozott, és teljesítménystagnálást, olykor csökkenést eredményezett. A 80-as és 90-es évek fordulóján az évente előállított mikrofilmek mennyisége (930 ezer — 1055 ezer felvétel) elmaradt a 70-es évek elejének évi teljesítményétől (1325 ezer - 1545 ezer felvétel), a restaurált anyagok mennyisége pedig stagnált (22-24 ezer fólió irat, 600-800 oklevél-terv-térkép évente). Nagyon kicsi maradt a fertőtlenítő kapacitás is. A technikai fejlődést a 70-es években a gyorsmásolók, a 80-as évek második felétől pedig a számítógépek megjelenése biztosította. A 70-es évek szakmai feldolgozó munkái elsősorban a korábbi célkitűzés, a levéltári anyag teljes középszintű rendezettségének elérésére irányultak. A 70-es évek közepére az Országos Levéltár iratállományának több mint 99%-a volt legalább középszinten, csaknem fele pedig darabszinten is rendezett. A rendezési munkákkal párhuzamosan folyt a segédletek készítése: az 1867 előtti kormányhatóságok irataihoz ismertető leltárak és repertóriumok, míg az újabb kori iratokhoz és a családi levéltárakhoz áttekintő raktári jegyzékek, repertóriumok születtek. Ezzel a levéltár anyaga világviszonylatban is jól kutathatóvá vált. Továbbra is folyt a darabszintű segédletek (regeszta, lajstrom, mutató) készítése a középkori oklevelekhez, a tervekhez és térképekhez, valamint az újkori gyűjteményhez. Kiemelkedő jelentőségű munka volt 1974 és 1983 között a Diplomatikai Fényképtár létrehozása Borsa Iván (1977-ig főigazgatóhelyettes) irányításával, a már említett Oklevélkataszter keretében. Később, a 80-as években, immár Varga János főigazgatósága alatt,