Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

alapján különböző, főleg honvédelmi minisztériumi hivatalok költöztek be az épületbe. Ez hosszú éveken át megakadályozta a levéltár átköltözését új otthonába. A háború és a forradalmak felkavarták az intézmény életét. A Tanácsköztársaság idején, 1919 májusában, nem sokkal azután, hogy főigazgatói címet kapott, Csánkit szabadságolás címén eltávolították a levéltár éléről. Több levéltári alkalmazottat rendelkezési állományba helyeztek. Csánki helyére levéltárvezetőként Tóth-Szabó Pál fővárosi levéltárost, egyetemi magántanárt állították. A proletárdiktatúra kormánya 1919 júniusában az Oktatásügyi Népbiztosság felügyelete alá helyezte a Magyar Országos Levéltárat. Ugyancsak elrendelték a Nemzeti Múzeum 1882-ben alapított, zömmel családi levéltárakat őrző levéltári osztályának Országos Levéltárba adását, ezen intézkedés megvalósítására azonban már nem maradt idő. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus 8-án Csánki Dezsőt visszahelyezték főigazgatói állásába, és helyreállt a belügyminisztériumi felügyelet is. A levéltár történetének ez a nyugtalan periódusa egészen 1922-ig tartott. Ekkor az 1921/22. évi állami költségvetés alapján az időközben 35 főre emelkedett személyi létszámot 26 főre kellett csökkenteni. 1921 végétől a levéltár helyzetének alakulásában döntő szerepe volt gróf Klebelsberg Kuno (1875-1932) miniszternek, aki már korábban, a Magyar Történelmi Társulat elnökeként sürgette egyrészt az új levéltárépület mielőbbi átadását eredeti céljaira, másrészt az intézménynek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá helyezését. Belügyminiszterként azonnal intézkedett, hogy az épület befejezéséhez szükséges pénz rendelkezésre álljon, illetve hogy onnan a különböző hivatalokat kiköltöztessék. Klebelsberg 1922 júniusában a kultusztárca vezetését vette át, és ezután rövidesen a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium felügyelete alá került az Országos Levéltár (1922. évi XVII. tc. 31. §). 5. A Magyar Országos Levéltár 1922 és 1944 között A Magyar Országos Levéltár valódi tudományos intézménnyé válásában Klebelsbergnek egy másik elképzelése, illetőleg az ennek nyomán született törvény, az 1922. évi. XIX. tc. volt a meghatározó. E törvény egyrészt megteremtette a magyar állami alkalmazottak új körét, a tudományos tisztviselői beosztásokat, másrészt egy szervezetbe, az Országos Magyar Gyűjteményegyetem keretébe vonta össze a nagy központi gyűjteményeket, a Nemzeti Múzeumot (benne a Széchényi Könyvtárral), a Szépművészeti Múzeumot, az Iparművészeti Múzeumot, a Pázmány Péter Tudományegyetem Könyvtárát és a Magyar Országos Levéltárat. A gyűjteményegyetem közös státuslétszámot és költségvetést, valamint önkormányzati jogokat kapott, amelyeket tanácsa által gyakorolt. A minisztériumi felügyelet természetesen nem szűnt meg teljesen, és nagyrészt megmaradt az egyes intézmények szakmai önállósága is. Alapvető ren-