Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

A levéltár személyzeti létszáma is elmaradt a szükségestől. 1875-ben összesen 15 státus állt rendelkezésre a következő megoszlásban: 1 országos levéltárnok, 2 allevéltárnok, 2 segédhivatali aligazgató, 1 lajstromozó, 6 hivataltiszt és 3 szolga. A következő évben a kincstári levéltárak személyzetével (6 hivataltiszt, 1 szolga) 22 főre emelkedett a létszám. Ez a helyzet 1894-ig már nem is változott, csupán az összetétel módosult: ekkor 12 fő a fogalmazói, 5 fő a kezelői szakban, 5 fő pedig hivatalszolgaként dolgozott. Pauler személyzeti politikájának fő célja az volt, hogy a Magyar Országos Levéltár tudományos jellegét e vonatkozásban is megteremtse. Törekvéseinek sikerét mutatja, hogy míg 1875-ben rajta kívül csak egy tudományosan képzett munkatárs (Jakab Elek) dolgozott az intézményben, addig 1899-ben már 12, akik közül heten a Magyar Tudományos Akadémia tagjai voltak vagy később azzá lettek (Pauler, Ováry Lipót, Tasnádi Nagy Gyula, Csánki Dezső, Barabás Samu, Komáromy András, Tagányi Károly). Pauler az 1872. évi levéltári ankét bizottság javaslatai alapján gyökeresen át kívánta alakítani a Magyar Országos Levéltár iratanyagának történetileg kialakult szerves tagolódását. Az addigi öt iratőrző osztály (kancelláriai, magyar helytartótanácsi, erdélyi főkormányszéki, kincstári és kúriai) átrendezésével a magyar történelem fő korszakai szerint négy osztályba tervezte besorolni a levéltár iratanyagát a következők szerint: I. Diplomatikai osztály (az összes 1526 előtti irat), II. Történelmi osztály (az 1526-1723 közötti összes magyarországi irat, továbbá az erdélyi és a később keletkezett magyarországi iratanyagokból a „tisztán történeti becsű" iratok), III. Erdélyi osztály (a II. osztályba nem tartozó erdélyi és erdélyi vonatkozású iratanyagok), IV. Magyarországi osztály (az 1723 utáni, a II. osztályba nem tartozó magyarországi levéltári anyag). Az átrendezési munkák során az egy tárgyra vonatkozó valamennyi irat összevonását is tervbe vették. Ennek végrehajtása az iratanyagok szervesen kialakult rendjének teljes szétzilálását eredményezte volna. Szerencsére a terv - amely a kor levéltár-elméleti elképzeléseinek megfelelően a proveniencia helyett a pertinenciát tette meg rendező elvnek csak részben valósult meg: az 1526 előtt keletkezett iratanyag Ováry Lipót által végzett és irányított összegyűjtésével az 1890-es évek elejére kialakult a ma is létező Diplomatikai Levéltár magja. Az intézmény többi osztálya lényegében változatlan szervezetben működött tovább. Pauler vezetése alatt 1882-ben állandó kiállítás nyílt a levéltár okleveleiből, amelynek katalógusa meg is jelent. Ezen kívül a levéltár kiadta a levéltári jogszabályok gyűjteményét, majd néhány segédletét, köztük Tagányi Károly ismertetéseit a Regnicolaris Levéltárról és a kancelláriai levéltárakról. Folyamatosan nőtt a levéltár kutatóinak száma. 1903-ban közel 15 000 fm iratanyagot őrzött az intézmény. Nagyobb iratátvételekre