Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)
A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE
VIII. OSZTÁLY REPROGRÁFIAI OSZTÁLY A LEVÉLTÁR MIKROFILMTÁRA ÉS REPROGRÁFIAI MŰHELYE Az iratfényképezés és a Mikrofilmtár rövid története A levéltári mikrofilmezés iránti igény már a múlt században megfogalmazódott, legalábbis erre mutat Pauler Gyula főlevéltárnok levéltárépítési programterve, amelyben igényt formál egy helyiségre, ahol fényképezni, illetve pecsétvázlatokat lehet készíteni. Bár az 1920-as és az 1930-as években volt másolat-, ill. fényképkészítés a levéltárban valószínűleg kutatói rendeléseket teljesítettek -, a mikrofilmezés kezdeteként mégis 1935-öt tartjuk nyilván, amikor három levéltáros Szlovákiába utazott, és ott kézi fényképezőgépükkel helyben készítettek felvételeket 1526 előtti iratokról. Ezek a filmek mind a mai napig a Filmtárban vannak, és a kutatók rendelkezésére állnak. A szlovákiai mikrofilmezés egészen 1944-ig folytatódott, amikor a háború miatt lehetetlenné vált a magyar levéltárosok ottani munkája. 1943-ban indult egy másik mikrofilmezési program: tekintettel a háborús veszélyre, elkezdték fényképezni a levéltár saját iratait. A félelem sajnos megalapozott volt: az ekkor készült filmeken kb. 3000 olyan oklevél maradt fenn, amely eredetiben elpusztult. A második világháború utáni békeszerződés nagyarányú iratátadásra kötelezte Magyarországot, és ez a tény újabb lendületet adott a levéltári mikrofilmezésnek. 1948-ban megérkezett a filmműhelybe az első automata, kimondottan nagyüzemi dokumentumfotózásra konstruált mikrofilmfelvevő berendezés, és ezt követően ugrásszerűen emelkedett az évente elkészített felvételek száma. A legértékesebbnek tartott saját fondok mellett filmre kerültek az egyházi levéltárak legrégibb irategyüttesei, majd az ötvenes évek elejétől a programba bevonták a területi levéltárakat is. A filmtári segédletek nem tartottak lépést a megnövekedett termeléssel, aminek következtében az elkészült felvételek csak nehezen voltak hozzáférhetők. Az ötvenes évek végén alakult ki az a filmtári rendszer, ami mind a mai napig fennáll. Az 1956-os tűzvész sajnos ismét bebizonyította a levéltári mikrofilmezés jelentőségét, és fontos érvekkel szolgált a további fejlesztésre. A hatvanas évek elején ugrásszerű fejlődés következett be a mikrofilmműhely és a Mikrofilmtár életében. A levéltár szerződést kötött a mormon egyház genealógiai társaságával, amely értelmében a társaság nyersanyaggal és korszerű mikrofilmes berendezésekkel látta el a levéltárat, cserében pedig genealógiai kutatáshoz szükséges források (elsősorban