Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

ÁLTALÁNOS RÉSZ (Lakos János)

proveniencia elvét: az iratokat a létrehozó szervek, személyek szerint tárgyi csoportokba, állagokba sorolták, és ladulákban helyezték el, amelyek eredetileg levéltári és raktári jelzetet egyaránt jelentettek. Kitűnő segédletek, részletes lajstromok és mutatók készültek a különböző állagokhoz. Ezek ma is jól használhatóak! Nagy mennyiségű „ügyviteli" teendő is hárult az Archivum Regnire. Különösen az országgyűlések adtak sok munkát: a levéltárnoknak a diéták napirendjén szereplő ügyekre vonatkozó levéltári iratokat ki kellett válogatnia, és azokkal meg kellett jelennie az országgyűlésen, hogy szükség esetén azokat rendelkezésre tudja bocsátani. Emellett a levéltárnok feladata volt az országgyűlési naplók, irományok kinyomatásáról való gondoskodás. Az iratok levéltári feldolgozásán kívül más tudományos munka nem folyt az Archivum Regniben. A történettudományi kutatásokat nem tekintették levéltári feladatkörbe tartozóaknak, sőt kutatók 1848-ig aligalig fordultak meg az intézményben, ami az akkori viszonyok között természetes volt. Egyértelműen fennmaradt a levéltár zárt rendi és jogbiztosító jellege egészen az 1848-as polgári forradalom győzelméig. Ekkortól - bár lassú, csak hosszabb távon kiteljesedő - változás kezdődött el az alapvetően tudományos célokat szolgáló levéltárrá alakulás irányába. A Magyar Tudományos Akadémia 1848-ban törvényjavaslatot dolgozott ki egy teljesen új „magyar álladalmi közlevéltár" felállításáról, amelyben az Archivum Regni, a megszűnt kormányszervek levéltárai és irattárai, valamint a bécsi udvari szervek levéltáraiban őrzött magyar vonatkozású irategyüttesek összevonását indítványozta. A forradalom és szabadságharc kormányának nem volt ideje megvalósítani ezt a helyes és korszerű javaslatot, bár az első lépést, a kancelláriai levéltárak Bécsből Budára szállítását végrehajtották. Kudarcba fulladt az abszolút hatalom hasonló kezdeményezése is az 1850-es években, amikor egyébként visszaszállították Bécsbe a kancelláriai iratokat. így az Archivum Regni 1874-ig lényegében változatlan helyzetben maradt. Iratanyaga ma is megtalálható a Magyar Országos Levéltárban, leírását jelen kötet iratismertető része (Feudalizmus Kori Kormányszervek Osztálya) tartalmazza. 3. Az „új" Országos Levéltár létrejötte (1874) Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő közel két évtizedben, az alkotmány felfüggesztése idején természetesen szünetelt az Archivum Regni gyarapodása. A független magyar minisztérium megalakulásával 1867-ben a belügyminiszter felügyelete alá kerültek az Archivum Regnin kívül a volt kancelláriák, a Helytartótanács, a Kamara és az erdélyi kormányhatóságok levéltárai, irattárai is. Ekkor újból a Magyar Tudományos Akadémia tett kezdeményezést egy központi levéltár