Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

ban kevés oklevél és regisztrum, illetve protokollum is található benne a különböző' megszűnt hiteleshelyi és egyházi levéltárakból. Noha a gyűjtemény darabjai mind rendkívüli értéket képviselnek, mégis van közöttük jó néhány, amelynek értéke, nevezetessége túlszárnyalja a többiét. Elsó'sorban említhetó'ek az aranybullák, az aranypecséttel megeró'sített oklevelek. Noha aranybullával megpecsételt oklevél hat is található a gyűjteményben, közülük egyik sem tartalmazza az Aranybulla szövegét. Az 1222-ben II. András király által kiadott oklevél ugyan bölcs előrelátásból hét példányban lett kiállítva, mégsem maradt egyetlen eredeti példánya sem. Csak a Nagy (I.) Lajos király által 1351-ben megerősített változata lelhető fel a Mohács Előtti Gyűjteményben, igaz rögtön több példányban is. Híres darabjai a gyűjtemény azon részének, ahová a többi középkori törvényeink, az ún. dekrétumok tartoznak. Az első eredetiben fennmaradt dekrétum IV. Bélától való 1267-ből. Jelentős mennyiségű dekrétumot őriz ezen kívül is a Magyar Országos Levéltár. Rendkívüli érdeklődésre tartanak igényt a címereslevelek. Száznál is több szépen festett címereslevél gazdagítja a gyűjteményt és a középkori magyar miniatúrafestészetről kialakított képünket. Az itt elhelyezett oklevelek egy része nem érhette meg eredetiben napjainkat. Háborúk nyomán részben elpusztult, részben a gyűjteményből kikerült oklevelek pótlására az eredetiek megmaradt fényképeit lehet csak kutatni. A gyűjtemény jórészt latin, kisebb részben német, magyar stb. nyelvű oklevelekből áll. Kutatásuk nemcsak e nyelvek alapos ismeretét tételezi fel, hanem igen jelentős gyakorlatot kíván az anyag olvasása is. Az értékes gyűjtemény anyagvédelmi okokból eredetiben nem kutatható, azonban minden egyes eredeti oklevélről kutatásra alkalmas nagyítás található a Fényképgyűjteményben, amelyet az eredeti száma alapján lehet kikérni. Továbbá az eredeti anyag mikrofilmen is kutatható. Tekintettel arra, hogy nagyon sok oklevél szövege egészben vagy részben nyomtatásban is megtalálható, mindenképpen ajánlatos a kutatást könyvtári kutatómunkával kezdeni. Az oklevélkiadások bizonyos korszakokban és bizonyos levéltári egységekben nagyobb mennyiségben találhatóak, másutt kevésbé jelentek meg nyomtatásban az oklevelek. Az Árpád-korból szinte kivétel nélkül minden oklevél szövege megjelent már. Jelentős az Anjoukorból publikált oklevelek száma, a Zsigmond-korra vonatkozó oklevelek kiadása pedig a 15. század második évtizedében tart. Az egyes családok levéltárából is sok oklevél került közlésre (pl. Apponyi, Bánffy, Kállay, Zichy stb.). A gyűjtemény sajátos része a kódexek, kódextöredékek csoportja. A családi levéltárakkal együtt bekerült, azok anyagától el nem szakítható középkori kódexek mellett rengeteg kódextöredék található a Magyar Országos Levéltárban. Ismert, hogy a könyvnyomtatás elterjedésével leáldozott a kódexeknek, mivel a hártyára kézzel írt szövegek több példányban is nyomtatásra kerültek. A „haszontalannak" minősített kódexek hártyáját pedig könyvek, levéltári iratok védőkötésére használták fel.