Lakos János: Magyar Országos Levéltár (Budapest, 1996)

A LEVÉLTÁRI ANYAG ISMERTETÉSE

rendészeti, közjóléti, közegészségügyi kérdések tartoztak a feladatkörébe, de ide sorolták a különféle alapokkal, egyesületekkel kapcsolatos ügyek intézését is. A minisztérium ügyköre ezután természetesen még sokszor változott, állandóan bővült. A Népjóléti Minisztérium iratait is a Belügyminisztériumi Levéltárban találjuk. Ennek az az egyszerű oka, hogy az 1918-ban megalakult minisztérium számos feladatot átvett a Belügyminisztériumtól: a közegészségügy, betegellátás, közjótékonyság, az alapok és az alapítványok ügyeit, amelyek 1920-ban a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium ügykörébe kerültek át. Amikor 1932-ben megszüntették ezt a minisztériumot, a feladatkörökkel együtt az iratok is visszakerültek a Belügyminisztériumba. A Belügyminisztériumi Levéltárból is jelentős mennyiségű irat hiányzik. Ennek több oka van. 1901-ben és 1945 után sok olyan iratot is kiselejteztek, amelynek történeti értéke volt. A hiányokat növelte az is, hogy a Tanácsköztársaság bukása után a Budapestet megszálló román csapatok a Belügyminisztérium rezervált iratainak egy részét magukkal vitték. (Ezek egy részéről mikrofilm felvételek találhatók a levéltár Mikrofilmtárában, s ugyancsak mikrofilmen kutathatók a Szlovákiába került iratok is. A pozsonyi levéltárban őrzött belügyi általános iratok jegyzéke a belügyminisztériumi iratanyagot őrző referensnél áll a kutatók rendelkezésére.) 1927-ben iratcsere-egyezmény keretében az általános iratokból jelentős mennyiségű iratanyagot adtak át Csehszlovákiának. A második világháború alatt a minisztérium kitelepítése során is elsősorban az általános iratok szenvedtek nagy károkat. A Belügyminisztériumi Levéltár anyagában a kutatást jól segíti a kiadott repertórium és az egyes kisebb állagokat darabszintig feltáró mutatók (pl. egyesületi alapszabályok, nemességadományozás iratai stb.). A Belügyminisztérium fondja az alábbi állagokra oszlik: elnöki iratok (1867-1944; K 148), rezervált iratok (1867-1944; K 149), általános iratok (1867-1944; K 150). Az elnöki iratok elsősorban a minisztérium és az alá tartozó szervek személyi ügyeire és a politikai ügyekre tartalmaznak adatokat. Ki kell emelni a főispánok személyi iratait és jelentéseit. A rezervált iratanyag tárgyi tételekbe rendezett. Megtalálhatóak benne a pártokra, a nemzetiségi mozgalmakra, a munkásmozgalmakra, a rendőrhatósági intézkedésekre stb. vonatkozó adatok. Az általános iratok 1896-tól az 1930-as évek közepéig terjedő része gyakorlatilag teljesen elpusztult. Különben ez az állag a közigazgatás, az egyesületek, a népjólét, a rendőrség és csendőrség történetének sokrétű forrásanyagát képezi. Kiemelkedő jelentőségűek pl. az internálásokra vagy a lengyel menekültekre vonatkozó iratok. Külön fondban találhatóak az 1919 júniusától 1919 augusztusáig Szegeden működő kormány Belügyminisztériumának iratai (K 572, 573), és ugyancsak külön fondban őrzik a nyilas Belügyminisztérium iratait is (K 775).