Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)
ELSŐ RÉSZ. A központi államhatalmi és államigazgatási szervek és a közvetlen irányításuk alá tartozó intézmények
1. FORRADALMI KORMÁNYZÓTANÁCS 1919. március 21-én délután a budapesti Gyűjtőfogházban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja által kiküldött tárgyalóbizottságok megállapodást írtak alá, melynek értelmében a két párt egyesül, és a kommunista program, a proletárdiktatúra alapján átveszi Magyarországon az államhatalom gyakorlását. Még ugyanaznap este a Budapesti Munkástanács jóváhagyta ezt a megállapodást, és egyben kimondta saját feloszlatását. Éjjel a két párt vezetősége megalakította az új, forradalmi kormányt, a Forradalmi Kormányzótanácsot. Egyben kimondták, hogy mindkét pártvezetőség feloszlik, és a rövidesen összehívandó pártkongresszusig az egyesült párt pártvezetőségének feladatát is a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolja. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásakor tehát az államhatalom és az államigazgatás összes központi funkcióit egyetlen testület, a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta. Formailag ugyan — a „Mindenkihez" szavai szerint — a Kormányzótanács a kormányhatalmat az egyesült párt megbízásából vette át, de mivel átmenetileg a pártvezetőség szerepét is e testület töltötte be, valójában ez a szerv volt a megbízó és megbízott, ez volt az ország forradalmi átalakulását irányító egyetlen központi tényező. Ez egyébként forradalmi átalakulások idején általában természetes és szükséges állapot. Éppen a Forradalmi Kormányzótanácsra hárult a feladat, hogy egyrészt a Tanácsok Országos Gyűlésének, másrészt az egyesült párt kongresszusának az előkészítésével és összehívásával gondoskodjék a vezető államhatalmi és politikai testületek létrehozásáról, hogy azután mint kormány csupán az államigazgatás vezetésének feladatát végezze. Egyelőre azonban a Forradalmi Kormányzótanács egyesítette magában e hármas funkciót, egyidejűleg az államhatalom, az államigazgatás és a politikai vezetés központi szerve volt. A Forradalmi Kormányzótanács élén annak elnöke, Garbai Sándor állott. A Kormányzótanács elnöki funkciója nem jelentett különösebb hatáskört, jogköre kisebb volt, mint előzőleg a miniszterelnöké. Elnökölt az üléseken és aláírta a rendeleteket. Mivel a Forradalmi Kormányzótanács széles körű szerv volt, és a forradalom gyakran gyors, határozott intézkedéseket követelt, szűkebb körű vezető testület kialakítása is szükségesnek látszott. Március 21-én, a tanácskormány megalakulásakor választottak is egy öttagú direktóriumot — Kun Béla, Landler Jenő, Vágó Béla, Pogány József, Kunfi Zsigmond részvételével — mintegy a Kormányzótanács elnökségeként. Erről a direktóriumról a megegyezést ismertető beszámolók nem tesznek említést. De már a Kormányzótanács március 22-i ülésén Kun Béla felhatalmazást kért „az öttagú direktórium" részére az ellenforradalmárok letartóztatására. Néhány nappal később ugyancsak Kun Leninhez írt beszámolójában név szerint felsorolja a direktórium tagjait. 15 A Forradalmi Kormányzótanács március 28-i, egységre és fegyelemre felszólító felhívását 15 A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai (a továbbiakban: MMTVD). 6/A köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1959, 63. o.
