Réti László: A magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecséteik (Budapest, 1970)

Bevezetés

átveszi a régi „háromdimenziós" pecsét alapvető feladatát, tehát az aláírás hitelesítésére szolgál. Meg kell azonban itt említenem azt a különbséget is, hogy a régi pecsét önmagában, aláírás nélkül is, irathitelesítő erővel bírt, míg a modernkori pecsét — nyilván az írni tudás általános elterjedésével összefüggésben — csupán az aláírással együtt hitelesít. Ez tehát a modernkori, festékes pecsét, amelyet a továbbiakban egyszerűen csak pecsétnek nevezek. A modernkori pecsét azonban nem mindig különíthető el teljes határozottsággal a különböző bélyegzésektől. Egyszerű a dolog a postai bélyegzések, valamint a fentebb említett, különböző utasításokat, felhívásokat tartalmazó vagy érkezési, tulajdont jelző bélyegzők esetében. Ezek már formájuknál, tartalmuknál fogva elütnek a pecséttől, könnyen elhatárolhatók tőle. Más azonban a helyzet a cégjelzést szolgáló bélyegzésnél. Ez formájában, tartalmában általában nem tér el a hitelesítő pecséttől, különbség csupán használatában van. A cégjelzést szolgáló bélyegzést az irat felső részén, a címfejben alkalmazzák, a pecsétet pedig annak végén, az aláírásoknál. Igen gyakori az az eset is, hogy ugyanazt a bélyegzőt használják mindkét célra, hol mint cégjelzőt, hol mint aláírás-hitelesítőt, esetleg egyszerre, egy dokumentumon, mindkét célra is. Mivel nem lehet tudni, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokon csupán a cégjelzést szolgáló bélyegzést más esetekben nem használták-e aláírás hitelesítésére is, ezért a tanácsköztársasági cégjelzési bélyegzéseket is felvettem gyűjteményembe. Az általam vizsgált korszak forradalmi jellegéből következően találkozunk — bár nem nagy számban — egy egészen különleges bélyegzőlenyomattal: a jelszóbélyegzővel. Ez természetesen nem tekinthető a fenti meghatározás szerint pecsétnek, hiszen nem hitelesítés volt a célja. Politikai jelentősége, forradalmi jellege miatt azonban ezt is bevontam a pecsétek gyűjtőkörébe, és mindig annál a szervnél mutatom be, amely alkalmazta. A fentebb meghatározott pecsét jellegzetessége, hogy általában az aláírással együtt szerepel, annak megerősítését, hitelesítését szolgálja. Továbbá kevés kivételtől eltekintve — és ellentétben a középkori pecséttel, mely túlnyomórészt egyes személyek pecsétje volt — a tanácsköztársasági pecsét általában intézmények, hivatalok, tehát kollektív szervek pecsétje. Ha vannak is személyi, nevet tartalmazó pecsétek, ezek is a hivatást, funkciót, hivatali beosztást igazolják, hitelesítik (például házbizalmiak, Fiedler népbiztos stb.). Mivel a pecsét alapvető funkciója az aláírás hitelesítése, érdemes foglalkozni magával az aláírással is. A pecsétek rendszeres gyűjtése során csupán az utóbbi időkben terelődött erre a figyelmem, és ezért az aláírások gyűjtésére csak rövid ideje tértem rá. Ahol az aláírás helyileg is a pecséttel együtt szerepel, és ahol ez az aláírás többé-kevésbé olvasható — főleg pedig ahol jelentős személyiségek aláírásáról van szó —, ott ezt lehetőleg a pecséttel együtt közlöm. Gondolom, hogy ez a pecsétkutatásnak olyan újabb, kiegészítő oldala, amelynek kidolgozása, módszereinek tisztázása még megoldásra váró feladat. A tanácsköztársasági pecsétek formája — akárcsak a régieké — igen változatos. Leggyakoribb a kerek, keretvonalas, melynek átmérője 30 — 40 mm, igen ritkán ennél kisebb vagy nagyobb. Ugyancsak nagyon gyakori a lapos, keret nélküli,