Réti László: A magyar Tanácsköztársaság helyi szervei és pecséteik (Budapest, 1973)

Bevezetés. A tanácsok helyi szervezetének kialakulása

eltérő hangon nem elrendelte, hanem megparancsolta kerületi terményhivatalok szervezését a „közszükségleti célokra igénybevett búza, rozs, kétszeres, köles, árpa, zab, tatárka, tengeri és hüvelyesek összegyűjtésével, átvételével és elszállításával kapcsolatos teendők ellátására". A terményhivatalok megszervezését a parancs a Népgazdasági Tanács közellátási főosztályára bízta, vezetőinek kinevezését a megyei direktórium megkérdezésével az Élelmezési diktatúra magának tartotta fenn.

29 Amilyen jelentős volt politikai téren a kormányzótanácsi biztosok kiküldése, olyan vagy még nagyobb jelentőséggel bírt gazdasági téren a Kerületi Népgazdasági Tanácsok felállítása. A Népgazdasági Tanács 45. N. T. sz., „Kerületi Népgazdasági Tanácsok" című,június 15-én kelt rendelete kimondta, hogy az országot gazdasági kerületekre osztják fel — amelyek nem lesznek azonosak a megyékkel — , és minden kerületben Kerületi Népgazdasági Tanácsot állítanak fel. „A kerületi Népgazdasági Tanács, mint a Népgazdasági Tanács szerve, a kerület öszszes gazdasági ügyeit intézi", tagjait a Népgazdasági Tanács jelöli ki a szakszervezetek, a megyei és városi munkástanácsok, a termelőszövetkezetek és a Kerületi Ipari Tanácsok képviselői közül. Elnöke a kerületben székelő kormányzótanácsi biztos. A Kerületi Népgazdasági Tanács Kerületi Gazdasági Hivatalt állít fel, ennek élére a Népgazdasági Tanács kerületi gazdasági biztost nevez ki, osztályvezetőit a Kerületi Népgazdasági Tanács javaslata alapján ugyancsak a Népgazdasági Tanács nevezi ki. A Kerületi Népgazdasági Tanácsok felállításával a megyei munkástanácsok intézkedési joga minden gazdasági természetű ügyben megszűnik, gazdasági jellegű szerveik és osztályaik beolvadnak a Kerületi Gazdasági Hivatalba. A Népgazdasági Tanács főosztályai útján irányítja és ellenőrzi a Kerületi Népgazdasági Tanácsok és a Kerületi Gazdasági Hivatalok működését.

30 Míg az eddigiekben ismertetett idevonatkozó gazdasági rendelkezések általában a decentralizálást, a megyei, járási és községi tanácsoknak az irányító munkába való bevonását célozták, addig ez a rendelkezés a teljes centralizálás, a helyi önkormányzat teljes kikapcsolása alapjára helyezte a vidék gazdasági életének irányítását. A Tanácsok Országos Gyűlése június 23-án fogadta el a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányát. Ez a helyi — községi, városi, járási, megyei — tanácsok szervezetét, választási eljárását, hatáskörét lényegében ugyanúgy szabályozta, mint az ideiglenes alkotmány. Kimondta ezenkívül, hogy a helyi tanácsok „hivatása az illető falu, város, járás, illetve kerület területén élő dolgozó nép gazdasági és kulturális jólétét mindenképpen előmozdítani. Evégből minden helyi jelentőségű ügyben intézkednek és végrehajtják a fölöttes tanácsoknak és a népbiztosságoknak hozzájuk utalt rendeleteit". „A tanácsok a lakosság élelmezési, egészségügyi, gazdasági, művelődési stb. szükségleteinek kiépítésére szolgáló közüzemeket és intézményeket tartanak fenn, újakat létesíthetnek és 29 Tanácsköztársasági Törvénytár V. 40. o. 30 Uo. 125. o.