Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

fölött. De már úgy beszélt a magyarokról, mint elismerésre méltó küzdő félről és hibáztatta Ausztriát, amiért az orosz segélykérés előtt nem kísérelte meg velünk az egyezkedést. Nyilvánvaló, hogy kívánt volna már olyan alkalmat, amely Anglia közvetítését az osztrák ós magyar között lehetővé tette volna. A magyar alkotmányosság megmentésével Ausztriát is új irányba terelte volna és Oroszországot, melynek titkos szándékait Ausztria szláv népei között mindenki gyanúval kísérte, megakadályozta volna abban, hogy Európa eme birodalmában is megalapozza sorvasztó befolyását.

1 * * * Keleten, Törökországban volt tehát a kohó, amelynek messzi forró lehelete az angol politikát fűtötte és a magyar-kérdést is izgalmassá tette. A töröknél is úgy kezdte lábát megvetni az orosz, mint most Ausztriában; a lázadó Egyiptom ellen adott tíz évvel előbb segítséget a megszorult szultánnak. Azóta pártfogó hangon beszél Konstantinápolyban és mindig újabb és újabb követelésekkel áll elő. Az orosz diplomácia igyekezett minden lépését előre is kivédeni a nyugati kormányok előtt, de például a pétervári angol követ 1849 elején nem sok megnyugtatót jelent Londonba a cár udvarának önkéntelenül is megnyilvánuló hangulatáról. Maguk sem veszik észre, hogy Törökországról úgy beszélnek, mintha az már csak a cár kegyéből élne. S ha valamely más hatalom is érdeklődik török ügyek iránt, úgy érzik, ravasz mesterkedés az csak, ami nem akadályozhatja a cárt igaz jogainak gyakorlásában. A többi hatalom pótervári követei hasonló impressziókat szereztek a cár környezetéről. Rémült gondolat volt az Angliában, hogy az orosz megveti 1 Horváth M. (III. 65.) sötét hangon ír Palmerston válaszáról az interpellációra. Szerinte a miniszter csak Ponsonby jelentéseiből ismerte ügyünket. A válasz korrekt és óvatos volt, de Ausztriára nem kedvező. Stuarton és Pulszkyn kívül akkor már a Londonban tartózkodó Blackwellnél is informálódott Palmerston. Sproxton i. m. 49. — A felsőházban Lansdowne felelt az interpellációra; „rendkívüli" elhatározásnak nevezte az orosz intervenciót; „nem hiszi", hogy „az adott körülmények között" Anglia beavatkozhatnék. Ez a válasz sem jelentett tehát feltétlen megnyugvást az orosz intervencióban. — Palmerston utasítása Pétervárra ez ügyben szintén félig-meddig várakozó álláspontra mutat; sajnálatát fejezi ki az orosz elhatározáson. Corresp. Hungary. 49. máj. 17.