Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

seinek tartotta az alkotmányos országokat. És ha tekintetbe vesszük a szinte babonás tiszteletet, amellyel az akkori világ az orosz cárra nézett és a szívós féltékenységet, amellyel Anglia az orosz hatalom terjeszkedését kísérte, nagy arányokban bontakozik ki Palmerston elvi meggyőződésének gyakorlati jelentősége. Az angol alkotmány nyugodt fejlődést, állandóságot biztosított és az elmúlt évtizedben is megmutatta, hogy az emberi természet minden oldalának számbavételével épült fel. Az angol polgár tehát felsőbbséges szemmel nézett a többi állam elmaradt vagy túlságosan előresietett berendezkedésére és, ami az angolnak mindig sajátsága, némiképen az emberiség tanítómesterének érezte magát. Es nem minden érdek nélkül; Palmerston is az angol hatalom vezető szerepét, mindenhol érvényesülő súlyát kötötte elvi meggyőződéséhez. Amikor Palmerston szólt, az egész civilizált világot érezte hallgatóközönségének; az emberiség haladását és művelődését állandó összefüggésben az angol külügyi politikával. Inkább úrrá akart hát ő yálni a forradalmakon, mintsem feltámasztani azokat. Bizonyos mértékben pártfogását nyújtva, el akarta nyomni túlzásukat ós Angliát a népek első tekintélyévé emelni, hatását a világ életének egész erezetén átszivárogtatni. Modora, amit a diplomácia konvencionális hangjához mérten sokszor otrombának lehetett nevezni, különös szenzációvá tette egyes lépéseit. Öreg ember volt már ekkor, jól benn a hatvanas években, de még izmos és mozgékony; önfejű, magában bízó, szenvedélyes. Hivatalosan sem titkolta felfogását, de magánutasításaiban szókimondó utálat ós önérzetes lelkesedés váltakozik alkalom szerint, anélkül^ hogy szeszélyessé válnék. Mindezeket azért mondtuk el Palmerstonról, mert hosszú időn át részt vett az emigráció politikai sorsának intézésében és mert mégis érthetetlenül állott alakja, telve ellenmondásokkal, a magyar menekültek előtt, kiknek eleinte legfőbb reménye volt ő, és akik később egyenesen ellenséget láttak benne.

1 1 Palmerston jellemzésére: Mac Carthy, Ashley, Sproxton i. munkái. Használtuk ezenkívül a „Thirty Tears of Foreign Policiy" c. munkát, a „The Right Hon. B. Disraeli M. P." c. mű szerzőjétől. (London, 1855.) Ez az egykorúnak tekinthető mű behatóan boncolja Palmerston diplomáciáját. A m magyar ügyben, — mondja, — sokkal többet tehetett volna Palmerston, ha a magyarok a szigorú törvényesség alapján maradva, alkalmat adtak volna, hogy alkotmányuk érdekében lépjen közbe. (401. 1.)