Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

szereplésre. A rend emberének hirdette magát és ennek megfelelően a liberális pápát segítette a római köztársasággal szemben és ezzel egyúttal meg akarta akadályozni azt, hogy Ausztria lépjen közbe és terjessze ki hatalmát a félszigeten. Emigráns íróink ezt a római vállalatot is mint a herceg-elnök kétszínűségének és reakciós voltának szélső bizonyítékát emlegetik. Pulszky tetszeleg magának, hogy akkoriban ő még a híres és tudós francia külügyminiszternek, Toquevillenak fején át is előre átlátott Napoleon csínjén: cégérnek használta volna csak Napoleon Toqueville liberális nevét minisztériumában, hogy római s/abadságtipró tervét nyugodtan végrehajthassa. Pedig a római vállalatot még a hü republikánus Cavaignac indította meg. A világ több száz millió katholikusa amúgy sem nyugodott volna bele szó nélkül a pápa elüzetésébe. Napoleon liberális kormánya folytatta az ügyet. Bizonyos mértékben valóban a katonabecsület késztethette Napóleont azután arra, hogy a római köztársaság ellenállása után ostrom alá vegye Rómát. Ha nem lép fel egyenesen, Európa előtt veszít tekintélyében. A vállalat szabadelvű céljaitól azonban az ostrom után sem akart eltérni és a visszatért pápánál komoly erőfeszítéseket tett, hogy reformokra bírja őt. Telekit politikai barátai és a gyanakvó közhangulat elidegenítették attól, hogy Napóleont más oldaláról is megismerje. Biztosra vette, hogy az elnök alacsony játéka nem tarthat soká és Napoleon szerepe csúfosan fog végződni. Pedig nem hiányzik minden jele annak, hogy az némi rokonszenvvel kísérte a magyar küzdelmet 49 tavaszán, amikor végre az osztrák jelentések sem tudták már tovább lehazudni győzelmeinket. „A francia sajtó," — írja Teleki áprilisban, — „igen javult, különösen a Presse ír gyönyörű híreket." A „Presse" pedig Girardin lapja volt, aki a királyság megbuktatásában nagy szerepet játszott és most Napoleon tanácsadói közé tartozott. Girardin nemsokára személyes ismeretségbe is került Telekivel és igen szívesen fogadta annak információit.

1 Tgaz, hogy egyúttal a francia kormány hidegsége miatt is panaszkodik Teleki. De hát a római ügy szerencsétlenül elvonta tőlünk a francia politika figyelmét és ha nem is lett volna római 1 Pulszky i. ni. II. 298. — Itt jegyezzük meg, hogy e mű 316—17. lapjain közölt levelek kelte június helyett nyilván július 3., 8.