Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág
különben is kiábrándult már a világniegmozdulásból. A túlzók uralma kitombolta már magát, vér is folyt már és a társadalmi felfordulástól, a szocialisták új rendjétől megijedt a polgárság is. És különösen Franciaország volt az a terület, ahol a magyarokért való lelkesedésre mindig árnyékot vetettek a magyarországi nemzetiségi kérdések. A lengyelek itt otthonos emigrációja jó ideig szlávjaink törekvéseit pártolta. Az oláhok, kik különben is több külső közösséget tartottak a francia műveltséggel, mint mi és äkik közül rövid negyvennyolcas forradalmuk után sokan futottak ki Parisba, szintén nem maradtak csöndesen. Nem csoda, ha előkelő francia államférfiak azzal feleltek nemzeti jogainkat bizonyító érveinkre, hogy a fajok arisztokráciájának elmúlt már ideje. Nem tudták, bennünket tartsanak-e a szabadság embereinek, vagy a nemzetiségekkel egyelőre szövetkezett Ausztriát. Mikor Teleki László gróf negyvennyolc őszén Parisba érkezett, nyugvópontra jutott már ott a forradalom es az ország Cavaignac tábornok diktatúrája alatt állott. Ez a diktátor azonban őszinte híve volt a köztársasági eszmének. Köztársaság ós rend volt a jelszava a nemzetgyűlés többségének is. Ezzel a jelszóval lépett mindinkább előtérbe Napoleon herceg is, akit aztán decemberben elnökké is választottak. Egy ország külpolitikája talán sokkal kevésbé függ a tömegek véleményétől, mint az állami életnek többi területe. Külpolitikai tetteknél az indítást rendesen a hatalom emberei adják meg s a nép csak aztán kezdi élénken gyűlölni új ellenségeit és szeretni szövetségeseit. Ezért kell hát ezen a téren különösen közelebbről szemügyre vennünk a hatalmak akkor vezető államférfiait. Pulszky elbeszéléséből úgy látni, hogy Teleki 1849 elején kissé hátra volt maradva politikai összeköttetéseivel. Lamartine, a volt forradalmi elnök, Lamennais, a szélső szabadgondolkozó, Bixio, a törhetlen republikánus, Bastide, a volt külügyminiszter azok, kiknek Teleki a hazulról ép akkor érkezett Pulszkyt bemutatja. Napoleon jövőjében nem bízott valami nagyon Teleki. Pedig hát épen a herceg-elnök uralma erősödött meg egyre jobban a következő hónapokban. 1 Gyanúsították Napóleont már akkor is, hogy a császárságra tör. A későbbi republikánus történetírás elítélően beszól jelleméről. 1 Pulszky i. m. II. 249. s köv. 1.
