Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Előszó

dolatokat. Mert az emberi lélekben minden összefügg mindennel és az egyik hullámban legalább pár Cseppje benne van minden más hullámnak is. így láthatjuk meg nagyjainkat belülről és így tanulhatjuk meg, mily erények tették őket naggyá és milyen hibák ellen kellett küzdeniök. A mi munkánk központjában Kossuth alakja áll. Gyönge kísérlet csak az, amit külső-belső rajzával nyújthattunk. Nagy erőfeszítések kellettek ahhoz, hogy néha-néha úgy erezhessük: egy pillanatra valóban érintettük lelkének igazi, teremtéstől adott, elevenen lüktető talaját. De egy-egy ilyen közeledés a lelki talajhoz a csodaszerű tapasztalásának érzésével töltött el bennünket, mint ahogyan a tudomány végső célja és ösztönzője mindig a teremtés csodáihoz való közeledés. Ennek vágya vezetett bennünket jellemrajzold kísérletünkben; egyéb semmi sem. Ezért voltunk kíméletlenek, ezért gyöngédek Kossuthtal szemben. Nem hallgattunk el semmit; mindenre szükségünk volt. De egyúttal ebből következik az is, hogy amikor vele éreztünk, amikor talán úgy látszik, hogy mentegettük, akkor is őszinte meggyőződésünket mondtuk el. Nem az ítélkezés céljával vettük tehát Kossuth alakját boncoló kés alá. Azzal az érzéssel szerettünk volna írni, hogy ő maga is, mindent tudóan most már, figyelemmel kíséri munkánkat és helyesli, ha az igazságot érinti tollúnk, legyen az számára jó vagy rossz; ha pedig tévedünk, megérti azt is, ismervén a földi emberek gondolatainak gyarló voltát a való élet csodáival szemben. Kísérletünkben talán sikerült itt-ott olyasmit is mondanunk, amiben az olvasó valami tanulságot sejthet. De reméljük, annyit mindenesetre sikerült elérnünk következetes munkánkkal, hogy e kísérlet nyomán, bennünket cáfolva vagy tévedéseinket kiigazítva, előbb-utóbb megformálják majd a magyar történelem egy nagy alakjának bensőleg megértett és tanulságos képét. Munkánk közben számos oldalról oly önzetlen és áldozatkész támogatást tapasztaltunk, hogy hálás köszönetünket nem mulaszthatjuk el e helyen is nyilvánítani. Klébelsberg Kunó gróf úr 0 Nagyméltósága, a Történelmi Társulat elnöke volt az, aki a kutatásokat a háború utáni idők közepette is lehetővé tette erkölcsi és anyagi támogatásával. E sorok