Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
nemsokára a tömeg felé, mely árulót kiáltott reája" — írja róla Szemere. Különösen újabb források azt mutatják, hogy Görgei végzetes elhatározása nem fakadt oly egyszerű indokokból, mint azt emlékiratainak éleslogikájú mondatai bizonyítanák. „Legalább nagyot, nemeset akartam!" — szólt bizalmas leveleiben, amikor már ismerte tettének nem várt tragikus következményeit, az osztrák vérengzéseket. Valóban, nem is volt semmi tudatosan nemtelen Görgei elhatározásában. Tisztának akarta a számadást, mint ahogyan a természettudomány, melynek embere volt, kérlelhetlenül levonja az okok kikerülhetetlen következéseit. Nem akart több vért, mert nem remélhetett már sikert. . Az egyenes okoskodás mellett azonban szerepet játszottak benne többé-kevésbé öntudatos indulatok is. Idegenkedés Kossuth politikájától és egész lényétől. Kossuthnak á fővezérség kérdésében folytatott játékát, Bem kinevezését említi közvetlenül a megadás után írt leveleiben minden szerencsétlenség okának. Lehet, hogy ha Temesvárnál nem Dembinski és Bem, hanem ő maga vesztett volna csatát, nem sietett volna e csapás jelentőségét úgy hangsúlyozni a feltétlen megadással. Végül pedig bizonyos az is, hogy tettéhez nagyobb politikai reményeket fűzött Görgei, mint azt utólag bevallja. Az orosz táborból a kapituláció után írt levelei erre mutatnak. A két magyar küldöttnek, Pöltenbergnek és Beniczkynek beszámolóját az orosszal való tárgyalásról úgy tünteti fel irataiban, mintha az teljesen reménytelenül szólt volna. 0 tehát mindennel ridegen leszámolva indult volna el Világos felé. Tudjuk azonban most már, hogy Pöltenberg tábornok a visszautasító hivatalos válasz mellett sok kedvező és reménytkeltő részletet hozott Görgeihez az orosz táborból. Remélt tehát Görgei, politizált. Ezért viselnie kellett a felelősléget. Politikai számítása nem volt sikerültebb, mint Kossuthé t sőt óvatosabb sem. Lelkébe tán még kevésbé engedett beletekinteni, mint nagy ellenfele, Kossuth. De az októberi osztrák kivégzések után bizonyára neki is meg voltak a maga kétségbeesett napjai. „Nagyot és nemeset akartam," — vigasztalja magát, mint ahogyan Kossuth is abban keres megnyugvást, ami lelkes és önzetlen volt nagy vállalkozásában. . - - .i.' % ;'
