Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Második fejezet A viddini levél

A YIDDINI 1>EVÉL 55 Tiatta Henningsen megrázó fellépését. Az ifjú Dembinski grófné, 3rit találkozásuk után Kossuth férjével együtt támogatóan környezetébe vett, asszonyi kedvességgel vett részt a politizálgatásban és jelenlétével felejttette kissé a viddini élet zord szomorúságát. Épen ez időben, amikor egy ideig már szinte megszégyenülve érezte Kossuth, hogy a magyar küzdelem értékét a világ előtt túlságos magasra képzelte, amikor magát a történelmi alak^ szere^ péből kiesve a törvényes európai hatalmaktól üldözött szökevénynek kellett látnia, ekkor valóban átalakító hatást tehetett rá. Henningsen fellépte. Új fény áradt a múltra. Amit eddig Kossuth •otthon elzárt helyzetében a magyar ügy jelentőségéről a harc alatt remélni és hinni szeretett, az a messzi külföldről jött világításban most élő bizonyosságként állott újra előtte. A Kossuth név pedig, mint ő azelőtt képzelni szerette, valóban jelképe idegen nemzetek előtt a népek szabadságáért folyó nemes küzdelemnek. Grörgei rideg reménytelenségével szemben igazolva látta saját reményteljes és lelkes lényét.. Az is kivehető Henningsen későbbi megjegyzéseiből, hogy az angol furcsálta az engedékeny és ellágyuló modort, mellyel Kossuth az emberekkel bánni szokott. A többi viddini vezető magyar beszédéből is arra az eredményre juthatott, hogy ez volt a háború vezetésének egyik legnagyobb hibája. Kossuth maga is kissé szégyenkezve gondolhatott most vissza erre, de egyúttal lelki megnyugvást is találhatott a gondolatban. Nemes gyöngeség volt ez, önzetlen szándékokkal a magas cél érdekében. Sok kínos helyzetet élt át így itthon, amikor neki, a kormányzónak, kellett csaknem megalázkodva kérlelnie a sértődött tábornokokat. Alig volt azok között, ki nem szegte volna meg parancsait, vagy nem ellenkezett volna azokkal. Es mindenekfölött Görgei. Hetek és hetek teltek el néma kétségbeesésben, amelyek alatt, közösen megállapított haditerv ellenére, azt sem tudta, merre jár Görgei seregével. És így terv ment semmibe terv után. Pedig Kossuth lelkesen bízott otthon minden jól meggondolt, ha még olyan optimista tervében is; aki háborús leveleit olvassa, nem lehet kétségben aziránt, hogy új tervek elkészültével máris látta a jószerencsének, véres viadalnak; hatalmas diadalnak képét maga előtt. Henningsen, mint katonaember, Viddinben térképekkel kezében igyekezett átfogni újra a háború minden részletét, az ott levő