Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
— kérdezte tőle Szöllösy a ház előtt. — „Kossuth meghalt, nincs többé." Bárdy azért bekopogtatott az ajtón. Az egyik úr odabenn, kérdezősködésére, eléje jött; ő Kossuth. Bárdy mosolyogva erősítgette, hogy ő ismeri Kossuthot, őt nem lehet félrevezetni. Végre ráismert hangjáról Kossuthra. Szótlanul nézte egy ideig, majd aztán, mint maga írja, hazarohant, nlegmagyarázhatlan érzelemtől elfogva, sírni. 1 A további nyilvános életről lemondva, azt tervezgette most már Kossuth, hogy megszökik török álruhában és a távol nyugaton, tollával keresve kenyerét, családjának fog élni. De családjáért is gyötrő aggodalmak kísérték. Az osztrák üldözések, nők ellen is, otthon már megkezdődtek. Sivár szenvedés volt ez, hit nélkül másokban és önmagában. Nem maradt meg más benne, — írja ő maga, — mint egy örömnélküli életnek utálata. Környezői figyelték és féltették, hogy beteg lesz és tönkremegy a világ eme szögletében. Szeptember közepén mégis valami felelevenedést lehet észrevenni Kossuth életében. A tisztek között mozgalom kezdődik, Kossuth híveinek buzgólkodására, a volt kormányzó ellen való izgatások megszüntetésére. Aláírott nyilatkozatot küldenek hozzá, melyben törvényes kormányzónak tisztelik őt, hűséget fogadnak a függetlenségi nyilatkozat mellett és kijelentik, hogy csak a szabadságharc folytatására térnek vissza a hazába. 2 Kossuth több esetben ismét kinevezéseket erősít meg, bár inkább csak humánus szempontból, mert a török a rang szerint szabta meg az ellátást. Majd ő maga is megjelenik a táborban. Átalakított külsővel bár, de mégis ráismernek, amint nagy kísérettel előlovagol és könnyes szemekkel, szép emlékeket felidéző, lágyan csengő hangján vigasztaló beszédet intéz a tömeghez. Ne csüggedjenek, az 1 Bárdy i. m. — Ks. e napokban több fájdalmas hangú levelet írt Andrássyboz, melyek másolatát, szokása ellenére, nem tartotta meg, amelyekről tehát csak Andrássy válaszaiból tudunk. (Szept. 3., 24. Iratok 15. és 26. sz.) * Szept. 11. L. Iratok. 20. sz. .
