Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
IRATOK
beizubehalten, trotz dem, dass Sie es für gut finden im Wiederspruche mit ihren sonstigen Erklärungen, mich nicht als solchen anzuerkennen ; vorzüglich, da sie unglücklicher weise für gut fanden, Ihre Stellung als Ungarischer General mit der eines türkischen Generalen zu vertauschen und hiedurch in Ihrer hochgeehrten Person die schönste Zierde unserer Emigration zu entziehn. Haben wir? hatt Pohlen die innere Zwietracht nicht schon hart genug gebüst? soll das unglückliche Schauspiel sich auch noch im Exil erneuern? Wollen Sie auch nicht mehr mein Freund sein, werde ich doch stets der ihrige bleiben, ja wenn es Ihrem krankhaftem Zustande, (was ich mit grossem Leidwesen vernommen,) wohl thut, durch die Arrogantz einiger aus Ihrer Umgebung mich selbst insultiren zu lassen. Wenn auch Ihnen mein Unglück nicht heilig ist, werde ich Ihnen doch stets mit inniger Achtung zugethan bleiben. L. Kossuth Gouvern. 38. Viddin, 1849 október 21. JZossuth Ihász alezredeshez a Hauslabbál hazatértek eltávozta után maradt emigráció szervezéséről. Sk. fogaim. N. M. Ihász alezredes és táborparancsnok úrnak. A magyar emigrátió, nemzetünk szabadságának s jövendő nemzeti status életének eme képviselője, megritkult, de megtisztult. Az itt maradottakról felteszem a rendíthetlen hazafi jellemet, felteszem azt, hogy szívok mélyébe van vésve számkivetésünk szenvedéseinek magas szent célja és szívük vérével összefort a hit, hogy szegény szenvedő hazánk jövendője megmentésének eszközeivé vagyunk a gondviselés által rendelve. E hitből és ez érzelemből álhatatos kitartást fogunk meríteni a kisértetek között; vidor béketűrést a szenvedésekben hazánkért'•; és becsületbeli dolognak tartandjuk mindnyájan komoly rendtartással s magunkviselete becsületességével, úgy a magas török kormánynak ótalmára, mint a művelt világ népeinek rokonszenvére magunkat érdemeseknek bizonyítani. Nekünk egy közös anyánk van: szegény szeretett szenvedő hazánk; mi tehát mind honfitársak, testvérek vagyunk s mint ilyenek egymásnak testvéri szeretettel, bajokban résztvevő figyelemmel s tőlünk kitelhető segítséggel tartozunk. Az ember minden bajt könnyebben tür, ha van, ki fájdalmában osztozik. Mindezen kötelességeket megszentesító közöttünk a közös cél, a közös szenvedés. Együtt küzdöttünk, munkáltunk nemzetünk Hajnal István: Kossutli-emigráció. 1. 33
