Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

IRATOK

anélkül is már oly szomorú helyzetedet bizonyosan még tűrhetetlenebbé tette. Reménylem, hogy legalább Csayka által megtudtad a Porta feleletét, mely valahára határozottan megtagadta a kiadást. E tekintetben tehát, reménylem, e soraim már megnyugtatva találnak. Nem tudom, ezen újabb határozat után hogy fogod magyarázni utolsó levelemet, melyben oly kétségbeesett tanácsot voltam kénytelen adni, ha azonban a körülményeket ismernéd, melyek közt írtam, bizonyosan nem csodálkoznál rajta. Az ügyet mindenki elveszettnek tekintette akkor •, és úgy is volt, csak a szultán és a főpap mentették meg. A külügy minister kétszer izentette meg nékem, hogy távozzak; én ekkor életeteiteket és ami több, szabadságtokat látván veszélyeztetve, nem tehettem mást, mint a ministerek utasítása nyomán azon módot tanácsolni, mely egyetlennek látszott. Azóta, hála Istennek, változtak a dolgok. Canning, ámbár azt állítja, hogy utasítás nélkül cselekedett, aznap, midőn a határozatnak ki kellett mondatni, jó utasítást kapott. A Porta tehát végképen kijelentette, hogy a kiadásba belé nem egyezik. A. cár küldöttje felelet nélkül utazott el. Puat effendi Oroszországba küldetik a felelettel. Az orosz ós osztrák követségek a Portávali relations diplomatiques-t megszakasztották. A törökök erősen készülnek, a régi katonák összehivatnak, stb. A Porta három kérdést tett az angol és francia követekhez, váljon a Viddinben levő lengyelek, orosz és illetőleg osztrák alattvalóknak tekintendők-e, vagy pedig emigránsoknak, mire feleltetett: emigránsoknak. Váljon ezen válasz miatt eredhető háború esetére számithat-e a Porta Anglia és Franczhon támaszára ? Felelet: igen. Váljon azon esetre, ha a cár nem háború, hanem a rélatióh megszüntetése és hidegsége által, — „la froideur des relations," — akarná magát megbosszulni, számíthat-e a Porta az említett két ország közbenjárására? Felelet: igen. így állnak jelenleg a dolgok, sokat beszélnek háborúról; én azonban nem hiszem, hogy a cár annyira menjen. F. hó 9-éről kelt leveledet,

1 nem tudom, mily ok miatt, csak most vettem; igen megfoghatom elkedvetlenedósedet, azonban, azt hiszem, túl a rendjén fekete színben látod a jövőt. Magyarhon veszve nincs, Ausztriának nincs hatalmában azt a nemzetek sorából kitörölni, a magyar forradalom története biztos garantiája a jövőnek. Ha Ausztria saját erejével győzött volna le, úgy elveszhettünk volna, de így nem, reád szüksége lesz nemsokára a hazának, neved a népben élni fog; azért tehát kitartás és türelem. Európában már, vagy még, semmi sem állandó. Ami kívánságodat illeti, Viddinbol eltávozni, mióta ottlétedet megtudtam, nem szűntem meg a Portát arra kérni, hogy még minekelőtte az oroszok követelésére felelne, küldene ide, vagy Adrianopleba, miben semmi tekintet sem akadályoztathatja. Annál 1 Nem maradt fenn.