Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Második fejezet A viddini levél
A VIDDIKI LEVÉL 39 vélekedett, hogy az orosz előretörésnek hamarosan útját fogják állani a nyugati hatalmak. Konferenciára gondoltak, amelyben Európa rendezné a magyar-kérdést, Oroszország és Ausztria ellenére. Egy tekintet ezekre az újszerűen ható áramlatokra felvillanyozta Kossuthot. Remény támadt, hogy Görgei lépése az ellenkező irányban hasznossá lehet még. A magyar nemzet alkuja az orosszal, átpártolása hozzá csak fokozza majd a nyugati hatalmak és Törökország féltékenységét. Sietni fognak majd visszatéríteni a magyart kétségbeesett útjáról és megsemmisíteni Görgei politikai sikerét. Tevékeny szerep juthat hát még a nemzetnek e fejleményekben. Es különösen a nemzet törvényesen választott fejének, Kossuthnak, aki az oroszpárti iránynak és ez irány képviselőjének, Görgeinek, üldözött ellensége. 1 Hozzájárult mindezekhez, hogy épen ekkor, augusztus végén, érkezett meg e tájékra annak a bravúros kirohanásnak híre, mellyel augusztus elején Komárom várának védőserege széjjelverte az osztrák ostromló hadat és egészen Győrig eljutott győzelmes útjában. Pár napig nagy volt Bécs rémülete és a Balkánra jutott hírek még jobban túloztak. Kossuth fényes igazolását láthatta a hírben az ő végső haditervének, amellyel Komárom köré akarta áttenni a hare színhelyét, á komáromi fegyverténynek óriási jelentősége lenne akkor, ha most Dembinski és Görgei seregei közelednének a Dunántúlhoz. A viddini vár alatt ekkor már vagy ötezer főnyi menekült sereg táborozott. Erdélyből kiszórt zászlóaljak, az orsovai helyőrség és a Szerbián át érkezett lengyel és olasz légiók. Fegyvereiket le kellett ugyan rakniok, — de majd visszaadja azt a török. Augusztus utolsó napján rendeletet bocsát ki Kossuth a menekült sereghez. A magyar nemzet bizalmából nyert állásáról szól benne és ennek erejénél fogva szervezni akarja a csapatokat, „a jövendő kilátásai", „mindnyájunk sorsa és a fennállásunkhoz kötött jövendő" érdekében. Elsőrendű célnak tűzi ki a török rokonszenvének megőrzését. A kis magyar sereg számára szerepet lát már a nemzetközi fejleményekben: „Készen kell állani, hogy képesek legyünk a magyar nemzet képviselői gyanánt egy eleven óvást képezni Austria despotizmusa ellenében." Reményében tovább is 1 Czayka levelei Zamoyskihoz, aug. 15. Zam. lt.; äug. 27. Iratok: 12. sz. Andrássy Pulszkyhoz, aug. 15. Pulszky H.
