Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

'StiJftA 259 általán nem tudták magukat beletalálni az új helyzetbe, melybe az ünnepi hangulatban töltött hetek után kerültek. A parhetes szünet, míg ők úton voltak, valami érthetetlen, átkozott fordulatot hozott, amely ellen fel kell véhnr a harcot. A veszély híre mintha összehozta volna a legélesebb ellenfeleket is. Az érkezést követő napon Perczel tábornok is együtt tanácskozott Kossuthtal. Nyilvánvalóan ő is biztos reményekkel jött el Viddinből és őt felháborította a csalódás. Zamoyski ugyanígy érezhetett. De a lengyelekre nem várakozott olyan veszedelem, mint ä magyar főkre; őket csak ki akarták űzni Törökországból, nem pedig" elzárni itten. Azonkívül Zamoyski már pár napja itt volt és némileg megbarátkozhatott már az új helyzettel. Czayka jeleh^ tései azt mutatták, hogy a török érzésben még mindig velük tart és csak kelletlenül enged az északi hatalmak új követeléseinek. Azt határozták hát, hogy nyilatkozatot küldenek be a Portának, amelyben egyrészről előtárják a magyar nemzettel való politikai együttműködés óriási előnyeit, másrészt pedig a legnagyobb határozottsággal tiltakoznak az internálás szándéka ellen. Még ez nap megírták ezt a nyilatkozatot, amelyben T3attyhány mérsékelő simításain keresztül is' áttör Kossuth hevülő képzelete. Első része röviden összefoglalja mindazt, amivel Kossuth Konstantihápolyba akart sietni, hogy a török birodalomra nézve is valósággal sorsdöntő órákat idézzen ott elő. Beszélt az irat, szinte bánatos melegséggel most

1 már, a magyar és török közös múltjáról, közös érdekeiről. Majd a magyar nép felébredt rokonszenvéről a török iránt, csodás várakozásáról segítségére. Minthogy Sumlában is vártak már Kossuthékra hazulról szökött honvédek, akik meglepő dolgokat beszéltek az otthoni hangulatról, igaz meggyőződós érzik a nyilatkozat e szavain. A történelem egy nép meseszerű bizalmában a másik iránt ilyen példát még nem mutatott. A harc még folyik otthon — írják a nyilatkozatban a szökevények hírei alap* ján — és a végső küzdelemben mintha egész Magyarország tekintete a szultán elhatározására lenne irányítva. Hála és remény tölti el a szultán iránt az egész emigrációt is; azok, akik Hauslabbal haza* tértek, csak az osztrák csábításnak áldozatai, amely a kétkedés pillanataiban erőt vett rajtuk. Es azután előadja az irat a jövő tervek magvát; nem határozott ajánlat, formájában, hanem mint régen meggyökerezett