Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Hatodik fejezet Sumla

ben és bogy óletben-halálban nem volt még neki olyan hű barátja, mint amilyen én leszek". Úgy tekinti hát magát, mint a török hálás barátját, kinek segítő szövetségét máris elfogadta a Porta. „Családomról", — végzi aztán levelét komor gondolatokra fordulva, — „szegény szeretett nőmről, gyermekeimről, még mindig nem tudok semmit. Rettenetes!"

1 Ekkor már várva-várta a hírt angol barátainak és az öreg Wágnernénak küldetéséről, kiket családja megszabadításával is megbízott.

2 Az emigráeió hátsó, nagyobb karavánja zúgolódott Kossuthók különválása miatt. Bár Kossuth több rendelkezéséről van tudomásunk, amely mutatja, hogy az emigráció tömegével is törődött, de inkább csak az utazás vége felé. Egy ideig azonban mintha csakugyan nem foglalkozott volna úgy ezzel a testülettel, melyet törökországi működésének hasznos alapjául szánt, mint ahogyan az a jövő tervek miatt célszerű lett volna. Panaszok hangzottak, különösen azért, hogy felsőbb tekintély híján a török tisztek ellátásukban megrövidítik az embereket és szállásukról sem gondoskodnak már kellőleg. Boszúsan látták a menekültek, hogy amikor ők megérkeznek valamely nagyobb állomáshelyre, az előkelők csoportja épen előttük kerekedik sietve útra. „Szép tőlük!" írja egy ízben naplójába Egressy, utólag mégis kihúzván e megjegyzését. Á fegyelem, mit az utolsó viddini napokban sikerült helyreállítani, bomladozott ismét A menet katonai parancsnoka, Ihász alezredes, el van keseredve. Bár a török készséggel ad segítséget rendelkezéseihez, mégis alig lehet bírni már az emberekkel. Az utazás vége felé két Perczelpárti tiszt nyíltan ellenszegült, szidták a török előtt is Kossuthot, aki nekik nem kormányzójuk többé és akinek ők nem tartoznak engedelmeskedni. Ihász jelentette Kossuthnak a dolgot azzal, hogy ha a tiszteket meg nem büntetik, ő kéri azonnali felmentését a parancsnokságtól. Kossuth erre Sumláig valóban fogva tartotta a lázadozókat.

3 Az utolsó napi állomáson Sumla előtt, egy Dzsuma nevű 1 Nov. 12. A levelet az osztrákok elfogták. L. Iratok 49. sz. 2 Wágnerné okt. 18-ikán írt Pestről Ks.-nak és Guyonnak. N. M. 8 Nov. 18—19. L. Iratok. — Az elégedetlenségről szól kül. Egressy kéz. naplója. (N. M. Kéz.) s Ihász egy leírása. N. M., Ihász hagyaték.