Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

kiábrándulás is növelhette érzését, hogy joga van végre a maga életét élni, csöndes kenyérkeresettel messze idegenben, egyesülve szétszakított családjával.

1 A nyílt úton egyszerre megállott Kossuth kocsija. Szemere és Batthyány, kik valamivel megelőzték őt menekülésükben, beszéltek ott egy honvédtábornokkal és annak fiatal kísérőjével. Pöltenberg és Beniczky volt a két úr, a követek, kiket pár nappal előbb küldtek az oroszokhoz a békeajánlatokkal. Sietve kérdezte Kossuth: „Nos, mit hoztok az orosz táborból?" — „Semmit", — felelte Beniczky és röviden elbeszélte fogadtatásukat odaát. Pöltenberg tábornok reménykedőbb volt Beniczkynél; az oroszok célzatos kedveskedése hatott rá. Ezért talán nem látszott beszédük után egész reménytelennek az orosz alku dolga Kossuth előtt. Beniczky régi bizalmasa volt Kossuthnak. „En Görgeinek mindig útjában voltam", — szólt Kossuth hozzá. „Mint látod, most elmegyek. Majd meglátjuk, hogy Görgei a diktatúra rövid perceit csak magáért, vagy a közért fogja-e felhasználni. Elmegyek az országból, jöjj velem!" Beniczky azonban maradni akart. Hosszú börtön lett sorsa azután; Pöltenbergé pedig a halál. Kossuth, most már a két miniszterrel együtt, továbbhajtatott. Szemere és Batthyány árulónak tartották Görgeit ós valóban azért siettek Lúgosra, hogy a maradéksereggel ellensúlyozzák őt. Szemere magával hozta a szent koronát is, amivel Kossuth nem gondolt már Aradon és most sem tudott róla, mert a miniszter eltitkolta a dolgot előtte. A két miniszter nem vett részt az utolsó határozatban és nem tudott eddig a kormány formális lemondásáról sem. Kossuth Radnán beszélte el nekik Görgei követelő fellépését, mit négy miniszter támogatott. Es hogy ő mit felelt erre? — „Hát, hogy legyen, amint ők akarják."

2 Radnán Duschek, a pénzügyminiszter, jelentkezett Kossuthnál. Az ország kincstárát szállította ő épen, egy előző parancs értelmében, Lúgosról Arad felé. Kossuth Görgeihez utasította őt. Pedig 1 Görgei i. m. II. 189. — A kiábrándulás jelei erősen mutatkoznak a viddini levélben is. — A nap hangulatát jól fejezné ki Kossuth aug. 11-én kelt levele Esterházy Kázmér grófhoz (Wanderer 1849 aug. 29.), — melynek hitelét azonban a címzett cáfolta. 2 A találkozásról: Steyer: Benicky, 186., 354. — Batthyány nyilatkozata Alig. Ztg. 1850 jún. 26.