Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Első fejezet A menekülés

delem végződni fog. Most, úgy látszik, körülzárás előtt áll az. utolsó vár is, amelybe a magyar kormány menekült. Északról az orosz, délről az osztrák; csak kelet felé áll még az út szabadon, ki tudja, meddig.

1 Kétségtelen, hogy az oroszok beözönlése után Kossuthot gyakran hatalmába ejtette már a reménytelenség. Gyermekeit nem is hozta el magával Pestről, hanem az osztrák megszállás alá kerülendő Dunántúlon rejtette el őket. Az utolsó héten aztán egymás után jöttek a minden tervet megsemmisítő csapások: a szőregi vesztett csata, a védekezésre felkészített Szeged feladása, Dembinski érthetetlen elvonulása a déli vidékekre és mindenekfölött Görgei baljóslatú késedelmezése. Arad alatt kellett volna találkoznia kettőjük nagy seregének, hogy egyesülve törjék össze hirtelen az orosztól különváltan működő osztrák sereget. Sötétség borult hát már mindenfelől a magyar ügyre. Kossuth környezete is kezdte már fontolgatni az utolsó valószínűségeket. Kossuth a halál emlegetésével felelt az ilyen kérdezősködésekre: a haza jövőjére nézve hasznosabbnak látja, ha nem menekül, hanem bevárja a vérpadot.

2 Hetek óta alig aludt már valamit Kossuth, kimerülve a folytonos munkától és sötét gondtól. Pisztolyaihoz kapott, ha kevéssé ismert látogató lépett eléje; bizonyára a történelem hírhedt orgyilkosságaira emlékezve.

3 Az osztrák csapat megjelenését valóban szerencsétlen hírek követték hamarosan; Haynau az előző napon állítólag teljesen széjjelverte volna Dembinszki szép nagy seregét. És Kossuth mégis úgy emlékezik vissza későbbi életén át az utolsó hetekre és erre a napra is, mint aki még mindig erős volt a végső sikerben való bizodalomban. Negyven esztendőn át hirdette még ezután bensőséges meggyőződéssel, hogy Aradon nem volt még veszve semmi, míg az ármány el nem veszített mindent. Nem lehet itt ítéletet mondani e kérdésben tisztán a való helyzet mérlegelése alapján. Az egyéniség problémája ez és nem a tényeké. 1 A körülkerítés veszélyének érzete a szereplők későbbi előadásában természetszerűleg kevéssé van hangsúlyozva, inkább csak sejttető. L. Irataim II. 271. — Pulazky Th.: Weiss Roth Schwarz c. munkája I. k.-ben Kossuthné elbeszélése meneküléséről. — Steyer : Beniezky, 354. 1. * Beöthy levele Kossuthhoz 1849 dec. 23. N. M. 8 Liechtenstein futár levelei 1849 aug. 24., szept. 7. Pulszky H.