Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)
Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág
konzervatív körök ez időben már igen csodálkoztak előtte, bogy lengyeljei még mindig nincsenek ott Magyarországon. 1 A londoni osztrák követ előtt így lesz lassanként mindenki gyanús Angliában. Még Albert herceget, a királyné férjét is élénken figyeli. Mint a királynő, úgy Albert herceg is minden szép és haladást jelentő eszme iránt fogékony ember volt, tele nemes szándékokkal. Mindketten féltették Anglia büszke nyugalmát az európai vészben, de a magyarokról való felfogás általános fordulata talán őket sem hagyta egészen érintetlenül. Azt panaszolja az osztrák követ, hogy Albert herceg bizalmas barátságot tart Bunsennel, Poroszország követével. 0 az egyedüli idegen, kit nyaralójában is vendégül látott. Már pedig Bunsenről tudja az osztrák, hogy beszéde Ausztria ellen rendkívüli, még azok előtt is, kiknek sok mindent kellett már hallaniok; nyíltan hirdeti, hogy az orosz-osztrák győzelem hátrányos lenne Poroszországra nézve. Es valóban, Pulszky emlékirataiból tudjuk, hogy Bunsen mindig szívesen látta magánál a magyar ügy képviselőjót. Igaz, hogy Pulszky emlékezete szerint csak a nagynevű német tudósnak barátsága volt ez a magyar tudós iránt; de hasonlóan barátságába fogadta Bunsen Telekit is, amikor az Londonban járt, pedig Teleki nem foglalkozott római régiségekkel. Pulszky köre különben nyíltan emlegette, hogy a porosz követ nem szereti Ausztriát és megveti Schwarzenberget. Valószínű épen ez érintkezések hatása alatt küldött Pulszky és Teleki magyar képviselőt Berlinbe is. Albeit herceg barátsága Bunsennel nem volt hát ok nélkül gyanús az osztrák követ előtt. Annyira magáévá tette Bunsen az angol gondolkodásmódot, hogy a krimi háború előtt a porosz király csúnya hirtelenséggel rendelte őt vissza túlságos angolbarát magatartása miatt. Sokat nem lehet követkoztetni abból, hogy Bunsenban közös barátja volt immár az angol királynő férjének és Pulszkynak, a forradalmi követnek, de azt hisszük, mégis némi jelét lehet látni ebben az udvar felfogásának. Kétségtelen, hogy a királyi pár belső meggyőződés szerint nem helyeselte Ausztria politikáját ós harcunk 1 Czartoryski Czaykának, 1850 jan. 7. Iratok 91. sz.
