Hajnal István: A Kossuth-emigráció Törökországban, I. kötet (Budapest, 1927)

Harmadik fejezet A magyar ügy és a nagyvilág

oroszt sem operálni területén, vagy pedig, ha az oroszt engedi, ne akadályozza a magyart sem abban. Pétervárra is írt Palmerston, utasítván az angol követet, dörgölje az orosz orra alá a dolgot.

1 Most már azt js kezdte követelni az orosztól a török, hogy oláhországi megszálló seregót csökkentse arra a számra, amelyet az idevonatkozó szerződés a megszállás céljaira engedélyezett. Tehát vonjon vissza minden csapatot, amelyet a magyarok ellen tartott itt készen. Van egy pontja a keleti kérdés történetének, amit az erről szóló irodalom nem világított még meg eléggé és ez a török saját elhatározásainak szerepe a döntő fordulatokban. Okát e hiánynak mindenesetre a török források hozzáférhetlenségében is lehet keresni, de nagy része van benne az európai írók fölényérzetének is a törökkel szemben. Elismerik ugyan, hogy a török önérzet e század derekán egyre erősödött és a török politika néha már önálló lépésekre is merészkedett, de a nagy fordulatokat szeretik kizárólag Napóleonnak, Palmerstonnak és a cárnak tulajdonítani. Különösen önhittek az angolok; az angol nagykövet egy szemrebbenése halomra dönt szerintük minden török elhatározást. Pedig épen a krimi háború történeténél is vannak gyanús részletek, melyek még nincsenek kellőleg feldolgozva. Konvencionális szereplők: a goromba orosz követ, a méltóságteljesen döntő angol, a hirtelen határozó francia. Ezek egyikétől a másikáig bujkál a török. Nem is mert egymagában semmit sem kezdeni a török. De voltak éleseszü politikusai, akik tudták, hogy nem csupán ideális hajlamból foglalkoznak velük az európai hatalmak; hogy mindegyik saját messzi érdekeit látja és védi a keleti kérdésben. Ha a Porta túlságos engedékeny az orosszal szemben, az érzékenyen ingerli az angolt, mely tart ellenfele térfoglalásától. Ha túlságosan merész a Porta, akkor azonban szerencsétlen háborútól félti, amelyben belső ellenzéke miatt nem tarthat vele az angol kormány. Az angol követ előtt tehát mindig inkább félénk és ijedt képet szeretett 1 Corresp. Hung.: Canning jel. máj. 28., jún. 5., aug. 5.; a bukaresti angol konzul jelentései e hónapokból.; Palmerston utasításai júl. 2., 7., 26., aug. 15. — Andrássy júl. 3-án ajánlja Ks.-nak a betörést Moldvába, a török kompromittálására. Júl. 16-án utalja ki a magyar kormány e célra a pénzt az oláhországi küldötteknek. (N. M.)