Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

II. Anglia és a magyar ügy

82 HALÁLÁNAK VISSZHANGJA. tották, hogy Racidula tulajdonképen osztrák és nem magyar kémszolgálatban állott. Ami pedig személyazonosságát illeti, Racidula állítólag nem más, mint Motesiczky grófnő egykori komornája. Ezenkívül négy birminghami polgár, Tyndall, Peyton, Reyndall ügyvédek, továbbá George Dawson lelkész zsarolással vádolták meg. Az eljárás azonban nem jutott el ítéletig. Az első tárgyaláson ugyanis, melyen Kászonyi Racidula mellett tanúskodott, a vádlott a tárgyalóterem várószobájában, közvetlenül kihallgatása előtt, szívszélhűdésben elhunyt. Erre az eljárást beszüntetvén, Derrát a bűnrészesség alól felmentették, aki becsületsértósi perrel támadta meg birminghami vádlóit, mely teljes rehabilitálásával és 2000 font bánatpénznek részére való megítélésével végződött. Az ügynek erős visszhangja támadt a londoni és birminghami sajtóban is, mely inkább megértéssel, mint szenvedéllyel foglalkozott az elhunyt személyével. Bentley, az írónő kiadója meg volt győződve tisztességéről. A London Timeshez 1851 szeptember 9-én intézett nyílt levelében úgy nyilatkozott, hogy Lord Dudley Stuart és Pulszky voltak Racidula ajánlói, mikor vele munkáinak kiadása iránt tárgyalni kezdett. Bentley végsőkig védelmezte az elhunytat Toulmin Smith vádjai ellen és sajtó alá rendezte Derra röpiratát, aki a vádat vádlóira fordította vissza. A sajtó egyébként általában úgy vélekedett, hogy Racidula a főrangú címet jogtalanul használta ugyan, de távol állt tőle minden szándék, hogy emigráns társainak vagy a magyar ügynek ártalmára legyen. Kétségtelen azonban, hogy a per és annak a nyilvánosság előtt való szellőztetése nem szolgált az emigráció megbecsülésének emelésére. A menekültek belső életében is bomlasztó hatást váltott ki, mert a történtek miatt az emigráció számos tekintélyes tagja Pulszky ellen fordult. Különben a per hullámai még Bécsig is eljutottak. Amint Schwarzenberg tudomást szerzett a birminghami eseményről, elhatározta, hogy a nyilvánosság előtt cáfolja meg Pulszky állítását, mintha Racidula osztrák kémszolgálatban állott volna. Ezért a 48-as kormány lefoglalt irataiból kikerestette