Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)
II. Anglia és a magyar ügy
AZ ANGOL ALSÓHÁZ AZ ÖSSZEOMLÁS OKAIRÓL. 73 Times a Zichy-ékszereknek Kossuth által való eltulajdonításáról terjesztett. Hasonló magyarbarát nyilt levél jelent meg e lapban Charles Pridham tollából, 98 melyben — éppúgy, mint Cobden — arra hívta fel az angol pénzügyi köröket, hogy ne adjanak kölcsönt Ausztriának. Pulszky viszont Claude Hamiltonnal szállt vitába és bizonyítgatta, hogy nem tudja jól a magyar történelmet. Azonban a parlament részéről sem zárult le végleg a magyar ügy a mult évi július hó végén az orosz beavatkozás felett folytatott vitával. November elején 83 képviselő, akik részben a liberális, részben az úgynevezett békepárthoz tartoztak, memorandummal fordultak Russellhez és Palmerstonhoz, amelyben arra kérték a kormányt, hogy ajánlja fel újra szolgálatait a bécsi kormánynak az osztrák-magyar viszony kielégítő rendezése érdekében. Abban a meggyőződésben, hogy a méltányos megegyezés nagyban előmozdítja majd Középeurópa békéjét, kívánatosnak látták annak sürgős létrehozását. Különben előreláthatólag újabb ellentétek támadnak, amelyeknek beláthatatlan következményei lesznek. Nagy érdekek forognak itt kockán, amelyekért az angol kormánynak akkor is kívánatos jó szolgálatait felajánlani, ha nincs is meg Bécsben a szándék arra, hogy Londont e közvetítésre felkérje." 1850 február 7-én Lord Dudley Stuart, Marylebone képviselője az alsóházban nagy magyarbarát beszédet tartott. 100 Behatóan ismertette az összeomlás okait. Jellasic szerepéről és a horvát atrocitásokról Pulszkyné készülő könyve alapján emlékezett meg. 101 Felkérte továbbá Palmerstont, hogy eszközölje ki a királynénál azon diplomáciai levelezés kinyomtatását, amelyből a Ház a kormánynak az emigránsok kiadatása ügyében tanúsított magatartását ismerheti meg. Dudley Stuartnak egyedül Claude Hamilton mondott ellent, kifogásolván osztrákellenes kifakadásait. Ez utóbbinak Disraeli szekundált. A Peel-pártból egyébként senki sem akadt, aki védte volna az osztrák abszolutizmust. 98 No. 1159. 1850 febr. 11. 99 Times, London, 1849 dec. 5. 100 Hansard III. 108. 101 Memoirs of a Hungarian Lady, Philadelphia, 1850. I. 119, II. 478.