Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában 1851-1852, I. kötet (Budapest, 1940)

II. Anglia és a magyar ügy

62 A MAGVAR SEGÉLYBIZOTTSÁG LONDONBAN. politikai menekültek a drága megélhetés ellenére is vágyvavágytak Albion földjére. De más okok is közrejátszottak abban, hogy Anglia az emigránsok Mekkájává váljék. London ekkor már valóságos világváros volt, mely nagyban különbözött az elegáns Paris „rendőri" demokráciájától, Berlin és Bécs félig katonai, félig polgári puritán jellegétől. Az emigránsok számára itt nyílt a legtöbb lehetőség arra, hogy a szabadság és kultúra e világközpontjában megélhetést találjanak. Még a harmincas évek elején a lengyelek nyitották meg a menekülők végeláthatatlan sorát. Utánuk a németek, a franciák, az olaszok és oroszok következtek, míg aztán a magyarok is mind számosabban léptek Anglia földjére. 1850 elején a kis magyar kolónia már terebélyesedni kezdett. Nemcsak politikusok, újságírók és katonatisztek, de a szökött katonák folyton emelkedő száma is gondot okozott Pulszkyéknak, akik nyelvismeretek és anyagi eszközök híján a teljes pusztulásnak néztek elébe. Azonban a magyar menekült komitó működési köre és eszközei korlátoltak voltak. A londoni jótékony nők, a szabadelvű politikusok, valamint Zähnsdorf magyar származású ékszerész sokat áldoztak e célra, de mindez nem volt elegendő a sególytkérők állandó ellátására. Intézményesen kellett tenni valamit, hogy a Londonba érkező közhonvédek az angol nyelvet elsajátítsák, azután valamilyen mesterséget kitanuljanak ós elhelyezkedhessenek. Akik pedig erre alkalmatlanoknak bizonyultak, azoknak az Amerikába való kivándorlást kellett lehetővé tenni, ahol őseik hajlamainak megfelelően inkább tudtak a mezőgazdaság terén megélni, mint Angliában. Nagy kérdés volt az is, hogy miképen volna lehetséges az emigráció szétszóródását megakadályozniok, mert hátha mégis Klapka és társai tervei valósulnak meg ós egy felszabadító háború esetén a közhonvédok százainak hazafiságára kell majd appellálniok. Ezekkel a problémákkal a Lord Dudley Stuart elnöklete alatt ülésező magyar segélybizottság behatóan foglalkozott. Cobden és Toulmin Smith is egyetértettek abban, hogy a foglalkozásnélküli és nyelvismerettel nem rendelkező emigránsokat